13.rész

Ájultan feküdtem a földön.Egy ideig ott lehettem a retekben.A többiek annyira fellelkesülten meneteltek,hogy észre sem vették az ájulós incidensemet.Amikor már nagyjából kezdtem magamhoz térni képeket láttam a szemeim előtt.Az ég elsötétült.Sötét démonok szálltak le a felhők közül.Felém vették az irányt.Ekkor már tényleg magamhoz tértem és felnyitottam a szemeim.A démonok tényleg ott voltak!Hallottam ahogy Ignis valamit motyog nekem.
-Ne félj tőlük.Engem akarnak.Azaz,ja.Te meg én már egyek vagyunk úgyhogy félhetsz tőlük.
-Kösz.-mondtam halkan.
A démonok engem akartak. Belém hatoltak.Felüvöltöttem a fájdalomtól.Majd hátraestem.A szemeim feketék lettek.Éreztem hogy erő áramlik az ereimben.Megint képek jelentek meg a szemeim előtt.A többieket láttam.Az Army-t.Sophie vette észre hogy nem vagyok ott köztük.
-Sayeh hol van? -kiáltotta el magát.
Mindenki csendben volt.Ekkor egy vékonyka hang szólalt meg.
-Nem tudjuk.Nem érdemes visszafordulnunk érte.Szegényt...-szipogta-már rég megették a farkasok.-mondta egy szőke kislány,a hang tulajdonosa.Pici volt és egyedül jött.Sophie odafutott hozzá.
-Lehet.-mondta miközben átölelte a pityergő kislányt.Kézen fogta,majd elindult mindenki előre.
Néztem az előttem megjelenő képet.Máskor már sírtam volna,de most nem hatott meg.Sőt,nem is érdekelt.Meglepődtem a saját viselkedésemen.Én nem ilyen vagyok!Aztán már valahogy ez sem érdekelt.Hallottam,ahogy valaki megszólít.
-Skyler!
-Mi?!Neem.Én Sayeh vagyok.-válaszoltam.-És ki vagy?
-Engem nem versz át vörös!Én tudom az igazi neved.Amúgy a nevem Demona.Én vagyok az új démonod.Nyugi még Ignis is megvan.Csak most én uralkodom feletted.
-Oké.-böktem ki.
-Na figyelj kicsilány.Te nem tartozol ide.
-Hanem?! Hoová?-kérdeztem.
-Hát ha akarod elviszlek arra a helyre.
-Rendben.Menjünk.
Amint ezt kimondtam a lábaim elemelkedtek a talajról.A következő pillanatban már a sötét égen szárnyaltam.Eszeveszett sebességgel.Azt sem tudtam merre vagyok,hol áll a fejem.Aztán egy szép eséssel értem földet egy retkes zsákutca elején.
-Ahh....Kösz a fuvart.-nyögtem.
Az utca sötét,mocskos és szűk volt.Alig láttam a sűrű ködtől.
-Már vártunk rád.-suttogta egy fiú hangja.
-Csak én nem tudtam róla?
-Na ne izélj már,gyerünk!
-Ja de mi?-kérdeztem.
-Gyere velünk.-mondta megint a hang.
-Megyek én de hol vagy?
-Itt te barom!-lökött oldalba a fiú.Majd' összeestem.
-Ja oké.És ki vagy?
-Az én nevem Kip.Te meg Skyler vagy.
-Nahh,már mindenki tudja a nevem.
-Még jó hogy tudom.Na az a lényeg,hogy végre megérkeztél.Kövess!-utasított Kip.
-Oké.-mondtam.Követtem.
Elindultunk végig a ködös utcán.Majd rájöttem hogy ez nem is zsákutca.Kiértünk egy elhagyatott temetőbe.A sírkövek már majdnem teljesen a földbe süllyedtek.Én és Kip egy kripta felé tartottunk.
-Innentől ez az otthonod.-mondta.
-Milyen otthonos.-feleltem az arcomra fagyott mosollyal.
-Hozzá fogsz szokni.-felelte.
Majd lementünk a kripta hosszú lépcsőin.Azaz Kip ment le én meg követtem.Egy lépcsőfokon megbotlottam,de Kip megfogta a kezem így nem estem el.
-Hé,te meg mit....-kezdtem dühösen de aztán mégsem folytattam mert egész kellemesnek találtam az egész helyzetet.
-Sssh....Felébreszted Sassy-t.
-Ki az a Sassy?
-Mindjárt meglátod.-mosolygott rám.
Ekkor leértünk a lépcsőn egy kissé világosabb helyre ahol fáklyák világítottak meg mindent,azaz mindenkit.Hárman voltak lent rajtunk kívül.Egy kislány aki a földön aludt,egy fiatal lány és egy fiú.
-Ő Sassy.-mutatott Kip a földön fekvő kislányra.-Ő Lena,ő pedig Drake.