FIGYELEM!!

Sziasztok!! ^^

Ha olvassátok a blogom,akkor kérlek valami kis kritikát hagyjatok magatok után!!Szeretném tudni,hogy érdemes-e folytatnom!! Jöhet hideg-meleg!!Csak hagyjatok jelet magatok után!!Előre is köszi!! ^^

14.rész

-Ez az új lakásod.-jelentette ki Kip-Nem a legszebb,nem a legjobb,de legalább van.
-Kösz.-válaszoltam-Ez remek.
-Szóval.-suttogta Kip-Ülj le.Kezdődik a mese.
-Milyen mese?-kérdeztem értetlenül.
-Hogy miért vagy most itt.
-Na igen.-válaszoltam.
-Miközben meneteltél a csapatoddal Ignis,a démonod beléd költözött.Aztán sötét démonok szálltak meg,akik idehoztak.Mert idevaló vagy.Ugye a neved:Skyler Skellington.
-Igen.
-Az ő neve Sassy Storm.-mutatott az alvó kislányra.Ő Lena Moon.Ő pedig Drake Stone.Én pedig...Kip Deep.Mi mind összetartozunk.Nem mint egy család,hanem mint egy kis hadsereg.Vagy inkább egy csapat katona.Csak nem hétköznapi katonák.Mert különleges képességekkel vagyunk megáldva.Sassy villámokat szór.
-Mint Zeusz?-nevettem el magam.
-Ja.Lena a holddal áll összeköttetésben,Drake pedig a sziklákat is képes megmozgatni.
-És te?-kérdeztem.
Én...nos én...Én a vizet vagyok képes irányítani.Te pedig a tüzet.
-Szóval te és én totál ellentétek vagyunk.-nyögtem lemondóan.Nem is értettem miért.Alig ismertem Kip-et.
-Igen.-mondta ő is ugyanazzal a csalódottsággal a hangjában mint én.
-Miért vagy ilyen csalódott?-kérdeztem Kip-et.
-Mert nagyon szép lány vagy,és....
-És?
-És azt hiszem....azt hiszem...na jó mindegy!!-mondta és felfutott a kripta lépcsőjén.
-És most mi?-kérdeztem a többieket.
-Ez egy "elsőlátásraszerelem".-mondta Drake.
-Szerintem is.-mondta Lena.
-Ohh..igen.-ásított Sassy.-Ez tuti!!Látszott rajta.Piros volt az arca.
-Wooh..hohóó kicsilány!!-csodálkoztam.-De hisz te végig aludtál!
-Csak azt hitted.Nagy svindler vagyok ám!-mondta ravaszul.
Aztán csend ült a kriptára.Nekem csak járt az agyam.Egyre csak Kip viselkedésén gondolkodtam.Aztán arra jutottam,hogy felmegyek hozzá.Elindultam felfelé a lépcsőn.Aztán fent megláttam Kip-et ahogy egy sír mellett üldögél...és sír.Odaléptem hozzá.
-Hé Kip.Minden oké?
-Persze.-mondta halkan.Kérlek ülj le mellém.
-Rendben.-mondtam és leültem közvetlenül mellé.Ezt sem értettem miért.
-Ahogy megláttalak...-kezdte-Tudtam,hogy kedves lány vagy.És szép.Nagyon megtetszettél,és én azt hiszem....szeretlek.-mondta,miközben letörölt egy könnycseppet az arcáról.
Megöleltem.
-Oh, ez jól esett.De miért csináltad?-nézett rám értetlenül.
-Ja,persze.Mert....csak.-elvörösödtem-Uhh,ez elég szar ügy.
-Hagyd csak.-mondta.
-Rendben...-rettentően szégyelltem magam.
-Akkor visszamegyünk a többiekhez?-kérdezte.
-Felőlem.
Elindultunk vissza a lépcsőn.A Drake és Lena Sassy-vel szemben ült.A kislány sírt.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Majd Sassy elmeséli.-mondta Lena.
-Hát..-szipogott Sassy-Én..anyukámról kérdeztem Drake-et és Lena-t.És ez itt tiltott téma.
-Értem.
Ekkor nekem is eszembe jutott anyám.
*Maddison Claire szemszöge *
Ültem a fürdőkádban teljes öltözetben.Minden belengett a fojtogató pára.Émelyegtem.Szédültem és fájt a fejem.Skyler nem tudta,hogy drogozom.De most már mindegy.A rendőrök nem foglalkoznak az üggyel.Régi álmom volt,hogy öngyilkos legyek.Igen egy régi álom.Csak a gyerek tartott vissza.Mindig csak makacskodott és sosem fogadott szót.Mióta az eszét tudta csak feketében járt.De utáltam!De jó hogy végre nincs itt.Most teljesülhet a vágyam.Felálltam a kádban.A pára még mindig fojtogatott.A fürdőszoba nagyon kicsi volt.A tőrömért nyúltam.Egyszer élnünk.Ökölbe szorítottam a kezem.
-Most vagy soha.-mondtam.Nekiestem a falnak.Aztán mély levegőt vettem.
A következő pillanatban a falra vér fröccsent fel én pedig térdre rogytam.Sóhajtottam egyet.És abban a sóhajban kileheltem a lelkem.Na igen.Egyszer minden véget ér.Ez most ért véget.

13.rész

Ájultan feküdtem a földön.Egy ideig ott lehettem a retekben.A többiek annyira fellelkesülten meneteltek,hogy észre sem vették az ájulós incidensemet.Amikor már nagyjából kezdtem magamhoz térni képeket láttam a szemeim előtt.Az ég elsötétült.Sötét démonok szálltak le a felhők közül.Felém vették az irányt.Ekkor már tényleg magamhoz tértem és felnyitottam a szemeim.A démonok tényleg ott voltak!Hallottam ahogy Ignis valamit motyog nekem.
-Ne félj tőlük.Engem akarnak.Azaz,ja.Te meg én már egyek vagyunk úgyhogy félhetsz tőlük.
-Kösz.-mondtam halkan.
A démonok engem akartak. Belém hatoltak.Felüvöltöttem a fájdalomtól.Majd hátraestem.A szemeim feketék lettek.Éreztem hogy erő áramlik az ereimben.Megint képek jelentek meg a szemeim előtt.A többieket láttam.Az Army-t.Sophie vette észre hogy nem vagyok ott köztük.
-Sayeh hol van? -kiáltotta el magát.
Mindenki csendben volt.Ekkor egy vékonyka hang szólalt meg.
-Nem tudjuk.Nem érdemes visszafordulnunk érte.Szegényt...-szipogta-már rég megették a farkasok.-mondta egy szőke kislány,a hang tulajdonosa.Pici volt és egyedül jött.Sophie odafutott hozzá.
-Lehet.-mondta miközben átölelte a pityergő kislányt.Kézen fogta,majd elindult mindenki előre.
Néztem az előttem megjelenő képet.Máskor már sírtam volna,de most nem hatott meg.Sőt,nem is érdekelt.Meglepődtem a saját viselkedésemen.Én nem ilyen vagyok!Aztán már valahogy ez sem érdekelt.Hallottam,ahogy valaki megszólít.
-Skyler!
-Mi?!Neem.Én Sayeh vagyok.-válaszoltam.-És ki vagy?
-Engem nem versz át vörös!Én tudom az igazi neved.Amúgy a nevem Demona.Én vagyok az új démonod.Nyugi még Ignis is megvan.Csak most én uralkodom feletted.
-Oké.-böktem ki.
-Na figyelj kicsilány.Te nem tartozol ide.
-Hanem?! Hoová?-kérdeztem.
-Hát ha akarod elviszlek arra a helyre.
-Rendben.Menjünk.
Amint ezt kimondtam a lábaim elemelkedtek a talajról.A következő pillanatban már a sötét égen szárnyaltam.Eszeveszett sebességgel.Azt sem tudtam merre vagyok,hol áll a fejem.Aztán egy szép eséssel értem földet egy retkes zsákutca elején.
-Ahh....Kösz a fuvart.-nyögtem.
Az utca sötét,mocskos és szűk volt.Alig láttam a sűrű ködtől.
-Már vártunk rád.-suttogta egy fiú hangja.
-Csak én nem tudtam róla?
-Na ne izélj már,gyerünk!
-Ja de mi?-kérdeztem.
-Gyere velünk.-mondta megint a hang.
-Megyek én de hol vagy?
-Itt te barom!-lökött oldalba a fiú.Majd' összeestem.
-Ja oké.És ki vagy?
-Az én nevem Kip.Te meg Skyler vagy.
-Nahh,már mindenki tudja a nevem.
-Még jó hogy tudom.Na az a lényeg,hogy végre megérkeztél.Kövess!-utasított Kip.
-Oké.-mondtam.Követtem.
Elindultunk végig a ködös utcán.Majd rájöttem hogy ez nem is zsákutca.Kiértünk egy elhagyatott temetőbe.A sírkövek már majdnem teljesen a földbe süllyedtek.Én és Kip egy kripta felé tartottunk.
-Innentől ez az otthonod.-mondta.
-Milyen otthonos.-feleltem az arcomra fagyott mosollyal.
-Hozzá fogsz szokni.-felelte.
Majd lementünk a kripta hosszú lépcsőin.Azaz Kip ment le én meg követtem.Egy lépcsőfokon megbotlottam,de Kip megfogta a kezem így nem estem el.
-Hé,te meg mit....-kezdtem dühösen de aztán mégsem folytattam mert egész kellemesnek találtam az egész helyzetet.
-Sssh....Felébreszted Sassy-t.
-Ki az a Sassy?
-Mindjárt meglátod.-mosolygott rám.
Ekkor leértünk a lépcsőn egy kissé világosabb helyre ahol fáklyák világítottak meg mindent,azaz mindenkit.Hárman voltak lent rajtunk kívül.Egy kislány aki a földön aludt,egy fiatal lány és egy fiú.
-Ő Sassy.-mutatott Kip a földön fekvő kislányra.-Ő Lena,ő pedig Drake.

12.rész

-Nahh,megérkeztem!-kiáltottam amikor a füst engedett a szorításából és a földre dobott.A táborhelyen mindenki ott volt.
-Na végre megjöttél füstös kisasszony..eldöntöttük hogy továbbmegyünk.-mondta Caty.
-Haha...jó.Akkor induljunk.-mondtam.
Mindenki felállt, eloltottuk a tüzet és elindultunk.Katonás rendben...haha!Mint egy csorda mentünk előre a dombos vidéken.Csak előre.Nem néztünk hátra.Caty nyöszörgött...
-Caty!!Mi van veled?
-A füst...-mondta elhaló hangon.
-Caty!!-kiáltottam,mikor ezúttal Caty-t ragadta el a kék füst.Ismét káromkodtam egy szépet,de már nem tudtam megmenteni.
Fojtogatta a füst,miközben 'megérkezett' ugyanabba a barlangba ahol az imént én is jártam.A kék Amazon már várt rá.
-Szűz Mária...-motyogta Caty.
-Nem kell félned.-mondta a kékség nyugodt hangon.-Tévedésből a barátnődet loptam el először.Bocsi.Hozok két Monster-t aztán kezdem a mesét.Itt várj meg!-mondta mintha Caty-vel már 1000 éve legjobb haverok lennének.Ő meg persze nem hogy elrohant volna...persze hová is..hanem ottmaradt és kíváncsian várta a végkifejletet.Aztán az Amazon vissza is tért.Leültette Caty-t egy kőasztalhoz.
-Nahh...mi van? Ja!Én Iris vagyok blabla..Irena lánya..blablaa...az a lényeg,hogy én a te démonod vagyok.Át kell esned egy szertartáson,hogy beléphessek a lelkedbe.A testvérem,Ignis, a barátnőd,Skyler Skellington,vagy ha jobban tetszik Sayeh Silence démona.Te meg ugye Catlyn vagy.Szóval lényeg a lényeg,szertartás,izé-bizé minden,én és te egyesülve egyenlő:végtelen erő!Persze csak ha te is akarod.
-Khm...értem.Vagyis nem.De a lényeg lejött.Zavarosan beszélsz.Milyen szertartás?
-Akarod?
-Igen.
-Akkor gyere velem.-Mondta Iris miközben felállt az asztaltól.Ezután Caty is felállt,és követte Iris-t a barlang egy eldugott részébe.Sötét volt és tele volt kék fényű gyertyákkal.Félelmetes volt.
-Na,tehát te innentől sátánista leszel,lélek helyett démonnal.Vagyis én leszek a te lelked.
-Ez rémisztő,de benne vagyok!-mondta Caty.
-Szóval kezdjük is.Térdelj le.-mondta és Caty letérdelt elé.-Hunyd le a szemed.
Ekkor az Amazon a kezébe vett egy égő gyertyát amin egy sátánista szimbólum díszelgett.A szemei kéken világítottak.Lábai alól a kék füst tört elő.Ő maga pedig egy szellemmé változott.Egy kék szellemmé.
-Készen állsz?-kérdezte.
-Készen.-mondta halál nyugodtan Caty lehunyt szemekkel.
A szellem,azaz Iris ekkor mély levegőt vett,(igen a szellemek lélegeznek.)és behatolt Caty testébe,majd a lelkébe.A lány majd hátraesett a lökéstől.Szemei felnyíltak,és kéken izzottak.A mellkasán megjelent egy lefelé fordított ötágú csillag.Ami szintén kéken izzott.Felállt.Ekkor a démon megszólalt belőle.
-Most visszaviszlek a többiekhez.
Caty némán bólintott.Ekkor a magasba emelkedett és repült.Vissza a többiekhez akik minduntalan törtek előre.
-Na végre Füstös Kisasszony!!-mondtam.
-A nevem Sophie...Sophie Black...-dörögte.
-Jesszus Caty mi tör....-kezdtem,de be sem fejezhettem a mondatot.Éreztem hogy valaki végig simítja az állam.Aztán a vállamra teszi a kezét.Megijedtem.Aztán elkezdett suttogni a fülembe.
-Én Ignis vagyok.Caty , a barátnőd azért ilyen mert az ő lelkébe már beköltözött az ő démona.Én pedig a te démonod vagyok.A tűz Démona.Tudod az Ignis latinul tüzet jelent.
-Ö...-kezdtem újra.
-Ne.Ne mondj semmit.Csak engedd hogy beköltözzek a lelkedbe.És az egész hadseregednek van ám démona.Mindenkinek van.Mindenkit meg fogja találni a sajátja.De most a te időd érkezett el.Akarod?
-Akarom!!-mondtam és közben röhögtem mert tök félreérthető volt.
-Akkor jó.3,2,1!
És belémhatolt.Fájt.Elájultam.Már megint.

11.rész

Mindenki aludt, kivéve engem.Furcsa érzések kavarogtak bennem.Mit tettem?Gyilkos vagyok!Nem tudtam elaludni.Fájt a sebem,de irtóra.Ordítottam volna,csak senki nem akartam felébreszteni.Ezért úgy határoztam felkeltem Caty-t,mert unatkoztam,meg amúgy is szerettem volna vele beszélni.Felálltam és odaléptem hozzá.
-Caty!-suttogtam.
-Mi?Mamaa...ne....-nyögte Caty félálomban.
-Én vagyok az,Sky!Beszélhetnék veled egy percre?
-Ha már felkeltettél!-dörögte.
-Na naa, ne ölj meg!
-Na mit akarsz?-mondta miközben távolabb sétáltunk a többiektől.
-Hát én..egyedül érzem magam...-mondtam halkan.
-Ebben a tömegben?Te megvesztél?Tépj fel egy Monster-t és semmi baj nem lesz!-mondta.
-Ja,igaz.De még mindig gyilkosnak érzem magam.Mellesleg rohadtul fáj a sebem.
-Hát nem csodálom....Eléggé felhasított az a miniszikla.nevetett fel Caty.
-Hahha...Igen ez vicces.-böktem ki.-Áhh..a szemem..na már az is fáj...vagy mi.Nem látok!
-Eddig is vak voltál.-mondta gúnyosan Caty.
-Na ja.De nem ennyire.Fáj!Ez is!
-De hé!Neked eddig is szürke volt a szemed?
-Nem!Soha!Zöld!-mondtam értetlenül.-Nem látok...-mondtam miközben megdörzsöltem a szemeimet.
-Szürkék a szemeid!!
Én meg persze nem hallottam semmit.Meg nem is láttam.
-Hahó!!Sky!!Föld hívja Sky-t!Vagy Sayeh-t!-ordított Caty.
Én meg csak ültem és nem láttam,nem is hallottam semmit.Mi történik velem?Először megvakulok aztán még megsüketülök is?Ekkor hideg szellő süvített végig a dombok között.
-Basszus!De hideg van!-mondtam.
-Igen az van.-mondta Caty.
-Ja.
-Na végre hallasz!!
-De nem látok!-sopánkodtam.
-M-mi ez a k-kék fü-fü-füst??-dadogott Caty.
-Nemtom.Nem látom ugyebár.
-Áááhh..most már a szemed is kéken világít!!-kiáltott rémülten Caty.
Én nem hallottam semmit.Magával ragadott a kék füst és a magasba emelt.Megrémültem.A sebem égni kezdett.Rettentően fájt.A füst fojtogatott.Fájdalom hasított a szívembe.Csak úgy lüktetett.Arra gondoltam:"Na Sky, ez volt az utolsó."Közben egyre magasabbra emelkedtem.Mindenki engem bámult ,mert felébredtek arra a vérfagyasztó sikolyra ami ezek után hangzott el.Aztán megint a sikoly.Megdermedtem.Ismét fájdalom hasított a szívembe,aztán a kék füst eltűnt én pedig ájultan a földre zuhantam .Caty hozzám sietett hogy felsegítsen.Közben észhez tértem,és már láttam.De azt a sikolyt hallottam újra és újra.Hátranéztem oda,ahol a többiek aludtak.Egy hatalmas kék kör szélén állt mindenki.Őket is elérte a kék füst.Még mindig rettegtem.Aztán megláttam a sikoly előidézőjét.Egy hatalmas kék phoenix- madár."Na jó,ez tényleg az utolsó."-gondoltam.A phoenix felém vette az irányt.
-Szűz Mária!-sikoltottam és hasra csúsztam.Éppen megúsztam,hogy nem vitte le a fejem az a kék csirke!Aztán megint elhúzott felettem.Káromkodtam egy szépet.
-Na de hey,ez már blaszfémia.-mondtam.
És a kék csirke újra és újra elhúzott felettem.Rájöttem,hogy nem akar megölni.Egy pár másodpercre megnyugodtam,aztán kiszállt az arcomból a vér.A szörnyeteg elragadott és elrepült velem.Elájultam,miután éreztem hogy a karmait a vállamba mélyeszti.Egy sötét barlangban tértem magamhoz.Kinyitottam a szemeim és a kék phoenix madár nézett le rám.
-Jézus Mária!-sikítottam.Ekkor a madárból egy vakító kék fénysugár kíséretében egy kék hajú Amazon lett.
-Szent Isten,Szűz Mária,Jehova tanúi!-kiáltottam.-Bocsi mára már tényleg elég lesz a blaszfémiából.Szóval ki is vagy te?
-Iris vagyok.-mondta kedves hangon.-Iris,Irena lánya.Én voltam a kék phoenix madár aki elrabolt.De hidd el hogy jó szándékkal hoztalak ide.
-Jó szándékkal? Azért vájtad bele a karmaid a vállamba?!Ezért ijesztettél halálra?!-ordítottam miközben letöröltem a vért az arcomról ami az orromból folyt.-Mellesleg,igen finom a vérem!-ordítottam magamból kikelve.-Vigyél vissza a többiekhez!
Ekkor az Amazon,azaz Iris kieresztette-persze hogy kék-karmait és lesújtott velük egyenesen az arcomra.
-A szemem!-kiáltottam.-Szeretnéd kikarmolni?!Neked adom szívesen!Most már végképp nem látok semmit a bal szememmel...-dünnyögtem,miközben a ruhámba töröltem a véremet ami ezúttal az egész arcomat beterítette.
-Na engedelmeskedsz végre kislány?-kérdezte türelmetlenül Iris.
-Told a rizsát!!-mondtam felháborodottan.
-Csak a szíved kell és már mehetsz is.-mondta olyan síri nyugodtsággal mintha ez a mondtat teljesen hétköznapi lenne.
-Bocsi de nem állnék le veled!-mondtam ,egy durva fintort küldve felé.
-Szó szerint értettem.A szíved kell.
-Minek az neked?Nekem is szükségem lenne rá,ha megengeded...Na de én már megyek is.-mondtam,miközben feltápászkodtam a nyirkos barlang "padlójáról".
-Nem mész te sehova!-visított az Amazon.
-Nem-e? -kérdeztem és már mentem is.
-Jól van ,menj csak...úgy is megszerzem a szíved...követni foglak...addig is csak megátkozlak!!-mondta,majd fekete fény jelent meg a  kezei között."Végre valami ami nem kék!"-gondoltam.Ám ekkor felém hajította a fekete fénylabdát ami egyenesen a szívembe talált.Ekkor megint jött a kék füst.Ismét felkapott és magával vitt.
-Ezt nevezem én utazásnak...-mondtam gúnyosan majd beletörődtem a füst fojtogatásába,mert örültem hogy nem kell gyalogolnom.

10.rész

A következő pillanatban már én,és Chase is a földön voltunk.Én elájultam a pillanat hevében,ő pedig ugyebár...Amikor hátrazuhantam egy éles kő felhasította a hátam.Mindenki körém sereglett.Volt köztük egy csaj aki nővér volt.Megvizsgált.Megállapította,hogy ver a szívem.Stabil oldalfekvése fordított.10 perc múlva felébredtem.Nem értettem mi történik körülöttem.Éreztem,hogy rettenetesen fáj a hátam.Pár perc után feleszméltem.
-Mi van?Miért néztek mind?-kérdeztem értetlenül.
-Sayeh,elájultál.-mondta Sophie.
-Tényleg?És mi van Chase-el?-kérdeztem.
-Ő ott van.-mondta,és a földön fekvő srácra mutatott.
-Jézus!Ki tette ezt vele?
-Ezt?Sayeh,ezt te tetted.-válaszolta komoran Sophie.
-É-én?-kérdeztem.
-Te.
-Én egy szörnyeteg vagyok!Úr Isten,mit tettem?!-kiáltottam.
-Hogy mit tettél?Megmentetted az Army-t ettől az őrült gazembertől.Mindenkit lazán átejtett volna.De te megszabadítottál minket az árulótól.És mi mind büszkék vagyunk rád.-mondta Sophie.-Ne okold magad.Helyesen döntöttél.És most barbár dolgot fogok művelni,hogy bizonyítsam,tényleg igazat mondok.
Odalépett Chase-hez,és két ujját a vérébe mártotta.Majd az ujjait végighúzta az arcán.
-Előre!-kiáltotta.-Nem várhatunk tovább.Indulnunk kell!
-Igen!Előre!-kiáltottam el magam én is,és Chase-re mutattam.-Te pedig feküdj a véredben!Tanulja meg a magadfajta,mit nevezünk mi, emberek becsületnek!-kitártam a karom és az ég felé néztem.-Drága Istenem!Írsd ki ezeket az alávaló csalókat!-mondtam.És amint ez a mondat elhagyta a számat,hatalmasat villámlott,amit egy rettentő mennydörgés követett.És az ördögi nevetésem.Leszakadt az ég.Zuhogott az eső.Eszembe jutott az a nap,amikor megszerettem a Black Veil Brides-t.Pont ugyan ilyen esős nap volt.Ez tartotta bennem a lelket.Nagyon elbíztam magam.Tele voltam erővel.Ahogy ezek után mindenki más is.
-Na akkor indulás!-kiáltottuk egyszerre Sophie-val,mire mindenki elkezdett előre menetelni,hátunk mögött hagyva a halott fiút.Rendíthetetlenül haladtunk előre a sík területen.Terveink szerint,a következő városban is koncertezünk egyet.Én és Sophie énekelünk,és gitározunk.Kiderült,hogy egy srác dobol,ezért ő lesz a dobos.Hja,csak honnan is szerez dobot?Hozott magával?Hülye volna.De ki mondta,hogy nem az?!Ez akkor le is volt tudva.A többiek meg persze a vokálosok.És minden kis koncertünk után cserélgetjük a szerepeket.Mert mi olyanok vagyunk mint a testvérek.
-Tudod mi hiányzik most az életemből?-kérdezte huncut arckifejezéssel Sophie,úgy,akár egy 4 éves rosszcsont kislány.
-Na mi?-kérdeztem kedvesen.
-Mindjárt meglátod.-mondta,és elővette a telefonját a zsebéből.
-Hmm...tudom mire készülsz!-néztem Sophie-ra.
És akkor megszólalt max hangerőn az Unbroken.Mindenki őrjöngött.A zuhogó esőben szétáztunk,de ez tartotta bennünk a lelket.Töretlenek voltunk.Vagyis törhetetlenek.Csend volt,és én csak akkor vettem észre,hogy nagyon fáj a hátam.De hogy miért,azt nem tudtam.De akkor bevillant.A kő!Felhasította a pólóm,ezúttal a hátam is.De azt hiszem durván.Marhára nagyon fájt.És eléggé vérzett is.Éreztem ahogy lefolyik a hátamon a vér.Körülbelül az egész hátam vérzett hosszában.Hülye érzés volt.De nem törődtem vele.Nagyon messze a távolban,megpillantottam egy város fényeit.Nagyon megörültem.Vagy,dehogy is!! Az ájulástól teljesen begolyóztam!Elkezdtem szédülni.
-Nemár....emberek,komolyan?-mondtam öntudatlanul.-Az a messzi város épp felrepülni készül.Nézzétek,arra ott.-és a semmibe mutattam-Ilyet Daisy nagymam szülinapja óta nem láttam!Ejha,nem történik ám ilyen mindennap!-mondta,majd térdre zuhantam-Sophie,miért gáncsoltál ki?-kérdeztem,majd ismét ájultan,elterültem a földön.
-Francba!-kiáltott Sophie,és magához intette a nővér csajt,aki egész idáig mellettünk haladt.
-Nagyon rosszul van.Le kell pihennie legalább 2 órát.Addig nem haladhat tovább.-jelentette ki komolyan.
-De akkor mi lesz?Nem hagyhatjuk itt egyedül!-mondta kétségbeesetten Sophie.
-Nem is fogjuk!-lépett ki a tömegből egy szőke kislány.Igen meglepő,hogy a kicsik is vakmerően belevágtak velünk ebbe a kalandba!
-Nem fogjuk itt hagyni.Mi is itt maradunk,ameddig jobban lesz.-mondták,most már valamivel többen.
-Nem hagyjuk itt!-mondta most már mindenki.
-És nem is fogjuk.-mondta Sophie bizakodóan-itt éjszakázunk.Belekukkantottam kicsit egy helyi térképbe.Ha továbbmegyünk ezen a főúton,egy városba érünk.A város neve:Anáhuac.Szóval ismét tüzet kell raknunk.Mindenki gyűjtsön faágakat!10 perc múlva itt!
Mindenki elindult faágakat keresni,ma már másodszor.De már hajnal volt,Úgyhogy azóta már eltelt egy kis idő.A nővér mellettem maradt.Pár perc múlva lassacskán felnyitottam a szemeim,és az ő szemeibe néztem.
-Megint elájultam,mi?-kérdeztem közömbösen.
-Igen.Ma mindenki itt éjszakázik,mert te ebben az állapotban nem indulhatsz el megint.Ja,rosszul mondtam.Mindenki itt "hajnalozik".
-Miattam:Mindenki?Ez elképesztő!Köszönöm!-mondtam ragyogó arccal.
-Ne nekem köszönd,hanem nekik.-mondta a nővér.
-Ja ,bocsi,hogy hívnak?
-A nevem Leah.
-Én pedig Sayeh vagyok,de gondolom már tudod.Amúgy nincs valami csodaszered a hátamra?Csúnyán felhasította egy kő.-nevettem el magam.
-De van.Először is ki kell tisztítani a sebet.-majd egy nedves ruhát vett a kezébe,amit a saját kulacsával nedvesített be.Elkezdte kitisztogatni a sebemet.
-Aú...!-kiáltottam-Ez fááj!
-Na már kész is vagyunk.Nem kötöm be,mert szinte lehetetlen.-jelentette ki.
-Köszönöm.-mondtam
A többiek visszatértek a faágakkal.Ismét tüzet raktunk.Mindenki köré gyűlt.10 perc múlva már mindenki aludt.

9.rész

A tűz még mindig égett.Hamarosan indulnunk kellett.Úgy döntöttünk,mielőtt elmegyünk,azért hagyunk itt valamit,hogy lássák,itt jártunk.A tüzet nem oltottuk el.A zászlót a földbe tűztük.Az egyik ággal belerajzoltam a BVB logót a földbe.Megdöbbentő,de az egyik csajnál volt egy kés.Nagyon meglepődtem,de miért is ne?Ott hagytuk a kést is a tűz mellett.Majd mindenki vett egy ágat és meggyújtotta azt.Mostantól az ágak fáklyákként szolgáltak.Akkor már tényleg indulnunk kellett.Kiálltam a tömeg elé.
-Akkor vágjunk bele!!-kiáltottam,mire mindenki elindul előre,a sötét őszi éjszakán.Rendíthetetlenül meneteltünk előre a puszta semmiben.Igazából fogalmunk sem volt,merre megyünk.Nem kellett sokat mennünk,mire kiértünk egy autópályára,ahol eszeveszett sebességgel száguldoztak el az autók.Át kellett mennünk az úton.Ez elsőre halálos vállalkozásnak tűnt.Az autósok 120-szal repesztettek.Ha valaki kilép eléjük,annak vége van.De ha kb. 200 ember lép ki az útra,talán megállnak.Na mindegy.Itt még nem veszíthettünk.Elindultunk keresztül az úton.Ledöbbenésünkre,az autósok megálltak előttünk.Simán átmasíroztunk az úttesten.A fáklyáinkat a magasba emelve haladtunk tovább.Senki nem állíthatott meg minket.Az én agyam egyre csak Chase-n járt.Helyes döntés volt?Vagy túlságosan elsiettem?Odaléptem Sophie mellé.Halkan megszólítottam.
-Hé Sophie.Lenne egy kérdésem.-kezdtem.
-Oké,mondd.-felelte.
-Tudod,nem vagyok biztos abban,hogy igent kellett volna mondanom Chase-nek.Most hülyén érzem magam.-mondtam.
-Mondasz valamit.Az a srác fura.Ha egy csaj elmegy mellette,rákacsint.Akárki is legyen az.
-A mocsok!-keltem ki magamból.-Jaj,ez lehet hogy e picit erős volt.-szégyelltem el magam.
-Szóval,nem hiszem hogy jól döntöttél.-tért a lényegre Sophie.
-Igaz.Furcsa az egész,hogy milyen gyorsan összejöttünk,meg milyen gyorsan is lesz vége.-dörzsöltem össze a tenyereim.Ördöginek akartam tűnni,de nem sikerült.Még én is nevettem.
-Ja.Próbára kéne tenni.Nem is biztos,hogy közénk való.-mondta komoran Sophie.
-Ennyire nem bízol benne?-kérdeztem.-Na de mondjuk,lehet hogy igazad is van.-helyeseltem.
Azután hátraléptem Chase-hez.
-Szia!-mondtam ragyogó arccal.
-Szia.-lenézően.
-Neked mi bajod?!-keltem ki magamból újra.
-Semmi.Csak már nem kellesz.-mondta,sokkal lenézőbben,mint az előbb.-Nekem ő kell.-mondta,és Sophie-ra mutatott.majd megszólította.-Hé csajszi!
-Ne is álmodj róla öcsém!-mondta Sophie és jól odasózott neki egyet.De úgy,hogy Chase majdnem elzakózott.
-Mi a baj csini csajszi?-kérdezte Chase.
-Na ebből elég volt "Mr.Te kellesz"!-kiáltottam,és hirtelen mindenki elhallgatott.A csapat megállt.Mindenki rám,Sophie-ra és Chase-re nézett.Én meg folytattam a szövegem.-Eddig csak engem vágtál át,de mást nem fogsz.Nagyot csalódtam benned.Már azt is kétségre vonom,hogy igazi Army tag vagy!Ezért egy próba elé állítalak.Mindenki álljon körbe,és tartsa fel a fáklyáját!.-mondtam.Mindenki körbe állt.Csak én és Chase nem.Mi a kör közepén álltunk.-Nos akkor,drága Chase...Melyik is a kedvenc BVB számod??
-Ööö...nos....a....nem is mert aaz....öö..szóval...ja!A "You Shook Me All Night Long!-válaszolta.
-Hát nagyon tévedsz.-mondtam közömbösen.-Jó.És ki a Black Veil Brides Énekese?
-Ez egyszerű!Jake Pitts!-felelte.
-Oké kiscsávó.Kiálltad a próbát!-mondtam és megveregettem a vállát.A többiek csodálkoztak.Levettem a hátizsákom.Előkerestem belőle valamit,amiről eddig nem írtam.De elhoztam otthonról.És hogy honnan szereztem?Magam sem tudom.De már kiskorom óta megvan.Érdekes,mert sosem tudott róla senki,csak én.De tényleg nem tudom honnan szereztem.Na mindegy,lényeg az ,hogy,előkerestem és kivettem a táskámból.Egy pisztolyt.Mindenki megrémült.Még én is,azt hiszem.Nem tudtam mit teszek.Megszorítottam a fekete markolatot,és a pisztolyt Chase felé tartottam.Hátrahúztam a kakast.Az ujjamat most a ravaszra tettem.Vártam egy pár másodpercig.A szívem rettenetesen gyorsan vert.Éreztem,ahogy folyik a vér az ereimben.Rettentően dühös voltam.Éreztem az erőt.A szívem csak úgy kalapált.Minden másodperc egy egész órának tűnt.Lehunytam a szemem.Észrevettem,hogy a többiek elkezdtek kiabálni.
-SHOOT DOWN!(Lődd le!)-kiáltották egyre többen,és egyre hangosabban.Akkor összegyűjtöttem minden lelki erőmet.Felnyitottam a szemem,és csodálkoztam,hogy Chase még mindig ott áll,velem szemben.Pedig elmenekülhetett volna!De ő csak merészen nézett rám.Vettem egy mély lélegzetet és....