Mindenki aludt, kivéve engem.Furcsa érzések kavarogtak bennem.Mit tettem?Gyilkos vagyok!Nem tudtam elaludni.Fájt a sebem,de irtóra.Ordítottam volna,csak senki nem akartam felébreszteni.Ezért úgy határoztam felkeltem Caty-t,mert unatkoztam,meg amúgy is szerettem volna vele beszélni.Felálltam és odaléptem hozzá.
-Caty!-suttogtam.
-Mi?Mamaa...ne....-nyögte Caty félálomban.
-Én vagyok az,Sky!Beszélhetnék veled egy percre?
-Ha már felkeltettél!-dörögte.
-Na naa, ne ölj meg!
-Na mit akarsz?-mondta miközben távolabb sétáltunk a többiektől.
-Hát én..egyedül érzem magam...-mondtam halkan.
-Ebben a tömegben?Te megvesztél?Tépj fel egy Monster-t és semmi baj nem lesz!-mondta.
-Ja,igaz.De még mindig gyilkosnak érzem magam.Mellesleg rohadtul fáj a sebem.
-Hát nem csodálom....Eléggé felhasított az a miniszikla.nevetett fel Caty.
-Hahha...Igen ez vicces.-böktem ki.-Áhh..a szemem..na már az is fáj...vagy mi.Nem látok!
-Eddig is vak voltál.-mondta gúnyosan Caty.
-Na ja.De nem ennyire.Fáj!Ez is!
-De hé!Neked eddig is szürke volt a szemed?
-Nem!Soha!Zöld!-mondtam értetlenül.-Nem látok...-mondtam miközben megdörzsöltem a szemeimet.
-Szürkék a szemeid!!
Én meg persze nem hallottam semmit.Meg nem is láttam.
-Hahó!!Sky!!Föld hívja Sky-t!Vagy Sayeh-t!-ordított Caty.
Én meg csak ültem és nem láttam,nem is hallottam semmit.Mi történik velem?Először megvakulok aztán még megsüketülök is?Ekkor hideg szellő süvített végig a dombok között.
-Basszus!De hideg van!-mondtam.
-Igen az van.-mondta Caty.
-Ja.
-Na végre hallasz!!
-De nem látok!-sopánkodtam.
-M-mi ez a k-kék fü-fü-füst??-dadogott Caty.
-Nemtom.Nem látom ugyebár.
-Áááhh..most már a szemed is kéken világít!!-kiáltott rémülten Caty.
Én nem hallottam semmit.Magával ragadott a kék füst és a magasba emelt.Megrémültem.A sebem égni kezdett.Rettentően fájt.A füst fojtogatott.Fájdalom hasított a szívembe.Csak úgy lüktetett.Arra gondoltam:"Na Sky, ez volt az utolsó."Közben egyre magasabbra emelkedtem.Mindenki engem bámult ,mert felébredtek arra a vérfagyasztó sikolyra ami ezek után hangzott el.Aztán megint a sikoly.Megdermedtem.Ismét fájdalom hasított a szívembe,aztán a kék füst eltűnt én pedig ájultan a földre zuhantam .Caty hozzám sietett hogy felsegítsen.Közben észhez tértem,és már láttam.De azt a sikolyt hallottam újra és újra.Hátranéztem oda,ahol a többiek aludtak.Egy hatalmas kék kör szélén állt mindenki.Őket is elérte a kék füst.Még mindig rettegtem.Aztán megláttam a sikoly előidézőjét.Egy hatalmas kék phoenix- madár."Na jó,ez tényleg az utolsó."-gondoltam.A phoenix felém vette az irányt.
-Szűz Mária!-sikoltottam és hasra csúsztam.Éppen megúsztam,hogy nem vitte le a fejem az a kék csirke!Aztán megint elhúzott felettem.Káromkodtam egy szépet.
-Na de hey,ez már blaszfémia.-mondtam.
És a kék csirke újra és újra elhúzott felettem.Rájöttem,hogy nem akar megölni.Egy pár másodpercre megnyugodtam,aztán kiszállt az arcomból a vér.A szörnyeteg elragadott és elrepült velem.Elájultam,miután éreztem hogy a karmait a vállamba mélyeszti.Egy sötét barlangban tértem magamhoz.Kinyitottam a szemeim és a kék phoenix madár nézett le rám.
-Jézus Mária!-sikítottam.Ekkor a madárból egy vakító kék fénysugár kíséretében egy kék hajú Amazon lett.
-Szent Isten,Szűz Mária,Jehova tanúi!-kiáltottam.-Bocsi mára már tényleg elég lesz a blaszfémiából.Szóval ki is vagy te?
-Iris vagyok.-mondta kedves hangon.-Iris,Irena lánya.Én voltam a kék phoenix madár aki elrabolt.De hidd el hogy jó szándékkal hoztalak ide.
-Jó szándékkal? Azért vájtad bele a karmaid a vállamba?!Ezért ijesztettél halálra?!-ordítottam miközben letöröltem a vért az arcomról ami az orromból folyt.-Mellesleg,igen finom a vérem!-ordítottam magamból kikelve.-Vigyél vissza a többiekhez!
Ekkor az Amazon,azaz Iris kieresztette-persze hogy kék-karmait és lesújtott velük egyenesen az arcomra.
-A szemem!-kiáltottam.-Szeretnéd kikarmolni?!Neked adom szívesen!Most már végképp nem látok semmit a bal szememmel...-dünnyögtem,miközben a ruhámba töröltem a véremet ami ezúttal az egész arcomat beterítette.
-Na engedelmeskedsz végre kislány?-kérdezte türelmetlenül Iris.
-Told a rizsát!!-mondtam felháborodottan.
-Csak a szíved kell és már mehetsz is.-mondta olyan síri nyugodtsággal mintha ez a mondtat teljesen hétköznapi lenne.
-Bocsi de nem állnék le veled!-mondtam ,egy durva fintort küldve felé.
-Szó szerint értettem.A szíved kell.
-Minek az neked?Nekem is szükségem lenne rá,ha megengeded...Na de én már megyek is.-mondtam,miközben feltápászkodtam a nyirkos barlang "padlójáról".
-Nem mész te sehova!-visított az Amazon.
-Nem-e? -kérdeztem és már mentem is.
-Jól van ,menj csak...úgy is megszerzem a szíved...követni foglak...addig is csak megátkozlak!!-mondta,majd fekete fény jelent meg a kezei között."Végre valami ami nem kék!"-gondoltam.Ám ekkor felém hajította a fekete fénylabdát ami egyenesen a szívembe talált.Ekkor megint jött a kék füst.Ismét felkapott és magával vitt.
-Ezt nevezem én utazásnak...-mondtam gúnyosan majd beletörődtem a füst fojtogatásába,mert örültem hogy nem kell gyalogolnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése