10.rész

A következő pillanatban már én,és Chase is a földön voltunk.Én elájultam a pillanat hevében,ő pedig ugyebár...Amikor hátrazuhantam egy éles kő felhasította a hátam.Mindenki körém sereglett.Volt köztük egy csaj aki nővér volt.Megvizsgált.Megállapította,hogy ver a szívem.Stabil oldalfekvése fordított.10 perc múlva felébredtem.Nem értettem mi történik körülöttem.Éreztem,hogy rettenetesen fáj a hátam.Pár perc után feleszméltem.
-Mi van?Miért néztek mind?-kérdeztem értetlenül.
-Sayeh,elájultál.-mondta Sophie.
-Tényleg?És mi van Chase-el?-kérdeztem.
-Ő ott van.-mondta,és a földön fekvő srácra mutatott.
-Jézus!Ki tette ezt vele?
-Ezt?Sayeh,ezt te tetted.-válaszolta komoran Sophie.
-É-én?-kérdeztem.
-Te.
-Én egy szörnyeteg vagyok!Úr Isten,mit tettem?!-kiáltottam.
-Hogy mit tettél?Megmentetted az Army-t ettől az őrült gazembertől.Mindenkit lazán átejtett volna.De te megszabadítottál minket az árulótól.És mi mind büszkék vagyunk rád.-mondta Sophie.-Ne okold magad.Helyesen döntöttél.És most barbár dolgot fogok művelni,hogy bizonyítsam,tényleg igazat mondok.
Odalépett Chase-hez,és két ujját a vérébe mártotta.Majd az ujjait végighúzta az arcán.
-Előre!-kiáltotta.-Nem várhatunk tovább.Indulnunk kell!
-Igen!Előre!-kiáltottam el magam én is,és Chase-re mutattam.-Te pedig feküdj a véredben!Tanulja meg a magadfajta,mit nevezünk mi, emberek becsületnek!-kitártam a karom és az ég felé néztem.-Drága Istenem!Írsd ki ezeket az alávaló csalókat!-mondtam.És amint ez a mondat elhagyta a számat,hatalmasat villámlott,amit egy rettentő mennydörgés követett.És az ördögi nevetésem.Leszakadt az ég.Zuhogott az eső.Eszembe jutott az a nap,amikor megszerettem a Black Veil Brides-t.Pont ugyan ilyen esős nap volt.Ez tartotta bennem a lelket.Nagyon elbíztam magam.Tele voltam erővel.Ahogy ezek után mindenki más is.
-Na akkor indulás!-kiáltottuk egyszerre Sophie-val,mire mindenki elkezdett előre menetelni,hátunk mögött hagyva a halott fiút.Rendíthetetlenül haladtunk előre a sík területen.Terveink szerint,a következő városban is koncertezünk egyet.Én és Sophie énekelünk,és gitározunk.Kiderült,hogy egy srác dobol,ezért ő lesz a dobos.Hja,csak honnan is szerez dobot?Hozott magával?Hülye volna.De ki mondta,hogy nem az?!Ez akkor le is volt tudva.A többiek meg persze a vokálosok.És minden kis koncertünk után cserélgetjük a szerepeket.Mert mi olyanok vagyunk mint a testvérek.
-Tudod mi hiányzik most az életemből?-kérdezte huncut arckifejezéssel Sophie,úgy,akár egy 4 éves rosszcsont kislány.
-Na mi?-kérdeztem kedvesen.
-Mindjárt meglátod.-mondta,és elővette a telefonját a zsebéből.
-Hmm...tudom mire készülsz!-néztem Sophie-ra.
És akkor megszólalt max hangerőn az Unbroken.Mindenki őrjöngött.A zuhogó esőben szétáztunk,de ez tartotta bennünk a lelket.Töretlenek voltunk.Vagyis törhetetlenek.Csend volt,és én csak akkor vettem észre,hogy nagyon fáj a hátam.De hogy miért,azt nem tudtam.De akkor bevillant.A kő!Felhasította a pólóm,ezúttal a hátam is.De azt hiszem durván.Marhára nagyon fájt.És eléggé vérzett is.Éreztem ahogy lefolyik a hátamon a vér.Körülbelül az egész hátam vérzett hosszában.Hülye érzés volt.De nem törődtem vele.Nagyon messze a távolban,megpillantottam egy város fényeit.Nagyon megörültem.Vagy,dehogy is!! Az ájulástól teljesen begolyóztam!Elkezdtem szédülni.
-Nemár....emberek,komolyan?-mondtam öntudatlanul.-Az a messzi város épp felrepülni készül.Nézzétek,arra ott.-és a semmibe mutattam-Ilyet Daisy nagymam szülinapja óta nem láttam!Ejha,nem történik ám ilyen mindennap!-mondta,majd térdre zuhantam-Sophie,miért gáncsoltál ki?-kérdeztem,majd ismét ájultan,elterültem a földön.
-Francba!-kiáltott Sophie,és magához intette a nővér csajt,aki egész idáig mellettünk haladt.
-Nagyon rosszul van.Le kell pihennie legalább 2 órát.Addig nem haladhat tovább.-jelentette ki komolyan.
-De akkor mi lesz?Nem hagyhatjuk itt egyedül!-mondta kétségbeesetten Sophie.
-Nem is fogjuk!-lépett ki a tömegből egy szőke kislány.Igen meglepő,hogy a kicsik is vakmerően belevágtak velünk ebbe a kalandba!
-Nem fogjuk itt hagyni.Mi is itt maradunk,ameddig jobban lesz.-mondták,most már valamivel többen.
-Nem hagyjuk itt!-mondta most már mindenki.
-És nem is fogjuk.-mondta Sophie bizakodóan-itt éjszakázunk.Belekukkantottam kicsit egy helyi térképbe.Ha továbbmegyünk ezen a főúton,egy városba érünk.A város neve:Anáhuac.Szóval ismét tüzet kell raknunk.Mindenki gyűjtsön faágakat!10 perc múlva itt!
Mindenki elindult faágakat keresni,ma már másodszor.De már hajnal volt,Úgyhogy azóta már eltelt egy kis idő.A nővér mellettem maradt.Pár perc múlva lassacskán felnyitottam a szemeim,és az ő szemeibe néztem.
-Megint elájultam,mi?-kérdeztem közömbösen.
-Igen.Ma mindenki itt éjszakázik,mert te ebben az állapotban nem indulhatsz el megint.Ja,rosszul mondtam.Mindenki itt "hajnalozik".
-Miattam:Mindenki?Ez elképesztő!Köszönöm!-mondtam ragyogó arccal.
-Ne nekem köszönd,hanem nekik.-mondta a nővér.
-Ja ,bocsi,hogy hívnak?
-A nevem Leah.
-Én pedig Sayeh vagyok,de gondolom már tudod.Amúgy nincs valami csodaszered a hátamra?Csúnyán felhasította egy kő.-nevettem el magam.
-De van.Először is ki kell tisztítani a sebet.-majd egy nedves ruhát vett a kezébe,amit a saját kulacsával nedvesített be.Elkezdte kitisztogatni a sebemet.
-Aú...!-kiáltottam-Ez fááj!
-Na már kész is vagyunk.Nem kötöm be,mert szinte lehetetlen.-jelentette ki.
-Köszönöm.-mondtam
A többiek visszatértek a faágakkal.Ismét tüzet raktunk.Mindenki köré gyűlt.10 perc múlva már mindenki aludt.

9.rész

A tűz még mindig égett.Hamarosan indulnunk kellett.Úgy döntöttünk,mielőtt elmegyünk,azért hagyunk itt valamit,hogy lássák,itt jártunk.A tüzet nem oltottuk el.A zászlót a földbe tűztük.Az egyik ággal belerajzoltam a BVB logót a földbe.Megdöbbentő,de az egyik csajnál volt egy kés.Nagyon meglepődtem,de miért is ne?Ott hagytuk a kést is a tűz mellett.Majd mindenki vett egy ágat és meggyújtotta azt.Mostantól az ágak fáklyákként szolgáltak.Akkor már tényleg indulnunk kellett.Kiálltam a tömeg elé.
-Akkor vágjunk bele!!-kiáltottam,mire mindenki elindul előre,a sötét őszi éjszakán.Rendíthetetlenül meneteltünk előre a puszta semmiben.Igazából fogalmunk sem volt,merre megyünk.Nem kellett sokat mennünk,mire kiértünk egy autópályára,ahol eszeveszett sebességgel száguldoztak el az autók.Át kellett mennünk az úton.Ez elsőre halálos vállalkozásnak tűnt.Az autósok 120-szal repesztettek.Ha valaki kilép eléjük,annak vége van.De ha kb. 200 ember lép ki az útra,talán megállnak.Na mindegy.Itt még nem veszíthettünk.Elindultunk keresztül az úton.Ledöbbenésünkre,az autósok megálltak előttünk.Simán átmasíroztunk az úttesten.A fáklyáinkat a magasba emelve haladtunk tovább.Senki nem állíthatott meg minket.Az én agyam egyre csak Chase-n járt.Helyes döntés volt?Vagy túlságosan elsiettem?Odaléptem Sophie mellé.Halkan megszólítottam.
-Hé Sophie.Lenne egy kérdésem.-kezdtem.
-Oké,mondd.-felelte.
-Tudod,nem vagyok biztos abban,hogy igent kellett volna mondanom Chase-nek.Most hülyén érzem magam.-mondtam.
-Mondasz valamit.Az a srác fura.Ha egy csaj elmegy mellette,rákacsint.Akárki is legyen az.
-A mocsok!-keltem ki magamból.-Jaj,ez lehet hogy e picit erős volt.-szégyelltem el magam.
-Szóval,nem hiszem hogy jól döntöttél.-tért a lényegre Sophie.
-Igaz.Furcsa az egész,hogy milyen gyorsan összejöttünk,meg milyen gyorsan is lesz vége.-dörzsöltem össze a tenyereim.Ördöginek akartam tűnni,de nem sikerült.Még én is nevettem.
-Ja.Próbára kéne tenni.Nem is biztos,hogy közénk való.-mondta komoran Sophie.
-Ennyire nem bízol benne?-kérdeztem.-Na de mondjuk,lehet hogy igazad is van.-helyeseltem.
Azután hátraléptem Chase-hez.
-Szia!-mondtam ragyogó arccal.
-Szia.-lenézően.
-Neked mi bajod?!-keltem ki magamból újra.
-Semmi.Csak már nem kellesz.-mondta,sokkal lenézőbben,mint az előbb.-Nekem ő kell.-mondta,és Sophie-ra mutatott.majd megszólította.-Hé csajszi!
-Ne is álmodj róla öcsém!-mondta Sophie és jól odasózott neki egyet.De úgy,hogy Chase majdnem elzakózott.
-Mi a baj csini csajszi?-kérdezte Chase.
-Na ebből elég volt "Mr.Te kellesz"!-kiáltottam,és hirtelen mindenki elhallgatott.A csapat megállt.Mindenki rám,Sophie-ra és Chase-re nézett.Én meg folytattam a szövegem.-Eddig csak engem vágtál át,de mást nem fogsz.Nagyot csalódtam benned.Már azt is kétségre vonom,hogy igazi Army tag vagy!Ezért egy próba elé állítalak.Mindenki álljon körbe,és tartsa fel a fáklyáját!.-mondtam.Mindenki körbe állt.Csak én és Chase nem.Mi a kör közepén álltunk.-Nos akkor,drága Chase...Melyik is a kedvenc BVB számod??
-Ööö...nos....a....nem is mert aaz....öö..szóval...ja!A "You Shook Me All Night Long!-válaszolta.
-Hát nagyon tévedsz.-mondtam közömbösen.-Jó.És ki a Black Veil Brides Énekese?
-Ez egyszerű!Jake Pitts!-felelte.
-Oké kiscsávó.Kiálltad a próbát!-mondtam és megveregettem a vállát.A többiek csodálkoztak.Levettem a hátizsákom.Előkerestem belőle valamit,amiről eddig nem írtam.De elhoztam otthonról.És hogy honnan szereztem?Magam sem tudom.De már kiskorom óta megvan.Érdekes,mert sosem tudott róla senki,csak én.De tényleg nem tudom honnan szereztem.Na mindegy,lényeg az ,hogy,előkerestem és kivettem a táskámból.Egy pisztolyt.Mindenki megrémült.Még én is,azt hiszem.Nem tudtam mit teszek.Megszorítottam a fekete markolatot,és a pisztolyt Chase felé tartottam.Hátrahúztam a kakast.Az ujjamat most a ravaszra tettem.Vártam egy pár másodpercig.A szívem rettenetesen gyorsan vert.Éreztem,ahogy folyik a vér az ereimben.Rettentően dühös voltam.Éreztem az erőt.A szívem csak úgy kalapált.Minden másodperc egy egész órának tűnt.Lehunytam a szemem.Észrevettem,hogy a többiek elkezdtek kiabálni.
-SHOOT DOWN!(Lődd le!)-kiáltották egyre többen,és egyre hangosabban.Akkor összegyűjtöttem minden lelki erőmet.Felnyitottam a szemem,és csodálkoztam,hogy Chase még mindig ott áll,velem szemben.Pedig elmenekülhetett volna!De ő csak merészen nézett rám.Vettem egy mély lélegzetet és....

8.rész

Nuevo Laredo utcáin katonás rendben haladtunk előre a kisebb hadseregünkkel.1 órába telt,mire kiértünk a városból.A hely eléggé dombos volt,így hát kerestünk egy nagy dombot,ahol pár percig lepihenhetünk.A városban az egy nyelvet beszélők kisebb csoportokba rendeződtek.Közben felértünk egy dombra.
-Elérkeztünk ide,erre a dombra,ahol egy pár perces pihenőt és egy kis ismertetőt tartunk.-jelentettem ki.Minden csoportban volt valaki aki beszélt angol,és fordított a többieknek.Így mindenki értette amit mondtunk.
-Ugye tudjátok,hogy egy olyan helyet keresünk,ahonnan már soha nem térünk vissza?Vállaljátok a kockázatokat?Ez az út életveszélyes is lehet.Aki úgy érzi visszafordulna,hát tegye meg most.-mondta Sophie.
-NEM FORDULUNK VISSZA!-zengte a tömeg.
-Örülök a lelkesedésnek!Szóval az én nevem Sayeh Silence.-kiáltottam,mivel a hely nagyon tágas volt,és ha nem ordítok a többiek nem értenek semmit.
-Az enyém pedig Sophie Black.Bármi kérés, panasz,nyugodtan forduljatok hozzánk.-mondta Sophie.
-Most pedg egységesítenünk kéne a hadseregünket.Testfesték!-kiáltottam ragyogó arccal.
-Rendeződjetek kisebb csoportokba,és csoportonként gyertek ki.Csináljátok magatoknak arcfestést,meg ilyeneket.-mondta Sophie vidáman.
Elhittük,hogy van egy hadseregünk.Pedig körülbelül voltunk úgy 100-an.De mi ennek is örültünk.Rettentően büszkék voltunk magunkra.Úgy terveztük,tartunk pár perc pihenőt,távol a várostól.De a pár percből pár óra lett.A csoportok sorra mentek ki a testfestékhez.Az egyik csapatban észrevettem egy srácot,és azt is észrevettem,hogy mindig engem nézett.Amikor rám nézett,mindig elmosolyodott.Ahogy én is.Szőke hajú,és kék szemű volt.Szeplős.Egyre jobban megtetszett.Oda lépett a testfestékhez,és pontosan olyan csíkot festett az arcára,mint amilyen az enyém volt.A festékkel az arcán még aranyosabbnak tűnt.Azt hittem elindul vissza a többiekhez,de nem.Felém indult.Nagyon megijedtem.Felém sétált,és végig a szemembe nézett.A mosolya eszméletlenül cuki volt.Odalépett hozzám.
-Szia.Ne haragudj,hogy pont most és így,de már azóta nézlek,hogy reggel a koncerten láttalak.Nagyon  megtetszettél,mivel szép lány vagy,és azt hiszem nagyon erős is...-mondta félénken vörös arccal.
-Szia.Ez kedves...Amúgy te pedig...szóval...hát...tök cuki vagy.-mondtam.
-Ó,köszi.-mondta.
-Öö...amúgy a nevem Sayeh Silence.-mondta szintén vörös arccal.
-Én pedig Chase Sixx.Örülök,hogy megismerhettelek.-mondta.
-Én is...Jó fej srácnak tűnsz!
-Köszi!Te pedig tök rendes csaj vagy!Tudom ,hogy még alig ismerjük egymást,meg minden ,de...nem....járnál velem??-kérdezte félénken.
-Hogy én?...De!Szívesen!Nagyon kedves vagy!-mondtam ragyogó arccal.
Oda lépett hozzám és megölelt.Közben már kezdett besötétedni.Tudtuk,hogy csak este haladhatunk tovább biztonságban.De előtte még valamit meg kellett tennünk.Erről beszélgettünk Chase-szel.Végül arra jutottunk,hogy beszélünk az Army-val.Megfogta a kezem,és kivezetett a többiek elé.
-Kedves Army!-kezdtem.-Az utunkat tovább kell folytatnunk.De csak este,a sötétben haladhatunk tovább biztonságban.De előtte hátra van még valami.Most mindenki menjen ágakat keresni!15 perc múlva ugyan itt!-mondtam.
Utána én,Caty,és Chase együtt indultunk el ágakért,a közeli erdőbe.Az erdő hatalmas,és sötét volt.Eléggé megijedtem.Chase átkarolt és csak ennyit mondott:
-Ne félj,amíg engem látsz.
Igen,elég fura,hogy ilyen gyorsan így összejöttünk.De én örültem neki.Szóval egy csomó ágat összegyűjtöttünk.Mire visszaértünk már mindenkit ott találtunk.
-Oké!Köszi mindenkinek!Akkor most rakjuk őket egy helyre!-mondtam.Mindenki egy hatalmas kupacba rakta az ágakat.-Most álljatok körbe,és fogjátok meg egymás kezét.
Mindenki körbe állt.És egymás kezét fogták.Aztán a táskámból elővettem az otthonról lopott gázgyújtót.Meggyújtottam a hatalmas farakást.Hatalmas lánggal égett a sötétben.Gyönyörű volt.Beálltam a körbe,Caty és Chase közé.
-Kedves Army!Kezeket a szívre!-kiáltottam.-Mindenki mondja:Törhetetlenek vagyunk!
-TÖRHETETLENEK VAGYUNK!-zúgták együtt.
-We are bullet proof! (Golyóállók vagyunk!)
-WE ARE BULLETPROOF!
Percekig csendben álltunk a tűz körül.

                                                                                            

7.rész

Dantae és Enrique is velünk akart jönni.Beleegyeztünk.
-Sayeh,az életünk most komoly fordulatot vett.Gyorsan történnek velünk a dolgok.Hihetetlen ez az egész.Mint egy legenda.Veszélyes,és kockázatos.Imádom ezt az egész szökést!-mondta Sophie fellelkesülve.
-Én is imádom az egészet!Kalandok,új barátok,új helyek.Szuper!De vajon a rendőrök keresnek minket?-kérdeztem visszatérve a valóságba.
-Lehet.-mondta komoran Sophie.
-Anyám biztosan kihívta őket.De miért keresnének minket egy Mexico-i hotelben?-kérdeztem.
-Nem tudom.De holnap reggel már indulnunk kell.-mondta Sophie.
Már 9 óra volt.Sötét,és késő.A hotelben rajtunk kívül már mindenki aludt.Eszembe jutott,hogy elhoztam a gitáromat.
-Mi lenne ha holnap reggel toboroznánk még embereket az Army-ba?-kérdeztem.
-Hogy érted?-kérezte kíváncsian Sophie.
-Hát úgy,hogy ugye hoztam gitárt.És reggel nyomhatnánk egy kis koncertet a hotellakóknak.Előadnánk előtte a célunkat,hogy hová indulunk,hogy kik vagyunk.Hátha csatlakoznának egy páran hozzánk.-mondtam.
-Ez remek ötlet!-kiáltott fel Sophie.-Majd énekelünk,és gitározunk!
Kiválasztottunk egy számot.Az Unbroken-t.Hogy előadhassuk vele a céljainkat.Hogy hová szeretnénk kerülni.Hogy milyen emberek közé.Elővettem a gitárom.Elkezdtem játszani a dalt.Először nem sikerült túl fényesen.De megpróbáltam még párszor.Egyre jobban ment.Közben Sophie is és én is énekeltem.Sokszor elpróbáltuk a kis "műsorszámunkat",és egyre jobb lett.Fél óra múlva kopogtattak az ajtón.Dantae volt az.
-Csajok,mit csináltok ilyen későn?-kérdezte álmosan.
-Hogy mi mit?Majd reggel meglátod.Izé,tök jó lesz.Majd meglátod!-makogtam.Nekik még nem akartuk elmondani a projektet.
-Oké.Akkor jóéjt.
-Jóéjt.-mondtuk.
És kiment.Újra egyedül maradtunk.Gyakoroltunk még egy párat,aztán lefeküdtünk.De nem tudtunk elaludni.Mindkettőnknek a terv járt a fejünkben.
MINDEKÖZBEN:
*Anyám ,Maddison Claire szemszöge*
-Felhívtam a rendőröket.Azt mondták 2 óra múlva elkezdik keresni a lányomat.A másikkal együtt.Ideges voltam.Sírtam,és a kezeimet tördeltem.
-Mi van ha valaki elrabolta?Ha megölték?Istenem,miért pont velem történik ez?-gondoltam magamban.
Már-már kezdtem elveszteni az eszméletem.Rettenetesen aggódtam érte.Rosszul lettem.Lefeküdtem az ágyamra,de nem jött álom a szememre.Letelt a 2 óra.A rendőrök értesítettek,hogy elkezdik keresni őket.De egyenlőre csak az államok határain belül.Kicsit lenyugodtam.De annyira azért mégsem.Sírtam és sírtam.Egész hajnalban...
*Vissza a Nuevo Laredo-i hotelba*
Hajnali 2 óra volt.Még mindig a számunkat gyakoroltuk.Aztán elmentem zuhanyozni.A fürdő egész érdekes volt.Hidromasszázsos zuhanykabin.Jakuzzi.Szauna.Ilyet még életemben nem láttam.Gyorsan lezuhanyoztam.Utána nem pizsamába öltöztem,(mivel azt nem is hoztam)hanem a szokásos,fekete szaggatott farmer,fekete atléta,fekete tornacsuka.Az atlétát át design-oltam.Fehér testfestékkel BVB logót festettem rá.Tök jó lett.Sophie is elment lezuhanyozni.Felöltözött.Ő is kapott BVB design atlétát.Csuklószorítók,fejpántok,láncok.Rocker style.Durván.Eljött a reggel 6 óra.Az arcfestésünket átfestettük újra.Előszedtem a gitárom.Elindultunk lefelé a hotel lépcsőin.Mögöttünk Dantae és Enrique.Nem tudták mire készülünk.Az étkezőig mentünk.Az egész egy hatalmas,és tágas terem volt,egy színpaddal.Pont az kellett nekünk.Voltak hangfalak is,amik kellettek az elektromos-gitáromhoz.Meg volt mikrofon is.Beszéltünk egy-két ott dolgozó alakkal,és benne voltak a "koncert" ötletünkben.Felvittük a cuccot a színpadra.A gitárt rácsatlakoztattuk a hangfalra.Mikrofonok készen.Megvártuk,míg a hotel lakóinak nagy része  már az étkezőbe érkezett.Akkor a mikrofonok elé léptünk.
-Jó reggelt kívánunk mindenkinek!Azért állunk itt,mert egy kis reggeli muzsikával készültünk önöknek.De előtte van egy fontos közlendőnk.Az Amerikai Egyesült Államokból jöttünk,pontosabban szöktünk,hogy csatlakozhassunk az igazi és eredeti Black Veil Brides Army.hoz.Néhányan tudhatják miről beszélünk.Előadunk egy BVB számot,és aki kedvet kap,hogy velünk jöjjön egy világ körüli útra,és csatlakozhasson az Army-hoz, a koncert után jöjjön fel az 538-as szoba elé.Minden kedves BVB fan-t szeretettel várunk.Akkor szóljon a nóta!
Elkezdtem gitározni.Aztán amikor a szöveghez értünk,mindketten énekeltünk.De nem csak mi.Kiderült,hogy rengeteg fan van a hotelben.Tetszett nekik az előadás.Tomboltak.A "koncertünk" után,felrohantunk a szobánkba szusszanni egyet.Leültünk az ágyunkra,de hallottuk,hogy rengetegen állnak az ajtónk előtt.
-Jesszus...akkor gyerünk!-mondta Sophie,és kinyitotta az ajtót.Ledöbbentünk.Rengetegen álltak ott,akik csatlakozni akartak hozzánk!Kiadtuk az instrukciókat.
-Mindenki szedje össze azt,ami a legfontosabb!Ne hozzatok sok holmit!1 óra múlva itt találkozó!Mindenki kap a testfestékből.Közben mi csinálunk egy zászlót.És ne feledjétek,nincs visszaút.Ez olyan,mint egy katonai tábor.Kemény,és kockázatos.Biztos hogy jönni akartok?
-BIZTOS!!-harsogta vissza a tömeg,és elviharzott mindenki csomagolni.
Rettenetesen izgatottak voltunk.Elkészítettük a zászlót.Büszkék voltunk magunkra.Ez 1 órára semmi szükség nem volt.15 perc múlva már mindenki itt volt.
-Nagyon szépen köszönjük,hogy megbíztok bennünk,és elindultok velünk egy világ körüli útra!Ne feledjétek,ez egy hatalmas család!Egy hadsereg!-mondta Sophie.
Megcsináltuk az arcfestéseket.Készen álltunk az indulásra.
-BLACK VEIL BRIDES!!-harsogta velünk az egész sereg.
-Akkor indulás!-mondtam.
Katonás rendben állt mindenki.Elindultunk ki a hotelból.Lengettem a zászlót.Együtt léptünk ki az utcára az új családommal.Felemelő érzés volt.

6 rész.

Már az utcán voltunk,és futottunk.Fájt a bokám,mert az ugrásnál ráestem.Nagyon elszántak voltunk.Esett az eső és fújt a szél.De mi csak futottunk.Pólóban.Elrettenthetetlennek éreztük magunkat.7 óra volt.Az elrettenthetetlen-duó (én és Catlyn,azaz Sophie)a buszmegálló felé vettük az irányt.Pont jókor értünk oda.Jött a busz.(A busz nem volt a tervben,de a sors így hozta.)Ázottan felszálltunk,és kértünk két jegyet.Lehuppantunk két ülésre.
-Ez a busz kivisz az államból,ugye?-kérdezte Sophie.
-Még az USA-ból is.Tudod ez a "messzi-busz".-válaszoltam.
-Ja tényleg.
Fél órát ültünk a buszon.Megőrültünk mire leszállhattunk.Texas-ban,Laredo városában.
-Huhh...Végre talaj!-mondta Catlyn (aki Mostantól Sophie),aki nem bírja a buszozást.
-Végre...de nem sokáig.Indulnunk kell-mondtam.
-Rendben.-mondta Sophie.
Laredo szélén,Mexico és az USA határán álltunk.Csak a Río Bravo választott el Mexico-tól.
-De hogyan jutunk át a folyón?Ez egy széles,mély és tajtékzó folyó!-mondtam ijedten.
-Ez nem fog sikerülni.-mondta letörten Sophie.
-Sophie.BVB Army tag vagy!Nem adhatod fel a rajtvonalnál!Emlékszel a célunkra?Nem adhatjuk fel!-biztattam.
-Igazad van!Átússzuk a folyót!-mondta Sophie fellelkesedve.-Úgy is tudunk úszni!Vagy nem?
-De!Átússzuk!Alan néni felsegített minket a csúcsra!-nevettem fel.
A folyó tajtékzott.Itt már nem esett az eső.Döntöttünk. Megcsináljuk!
-Oké.Én leszek az első.-mondta fagyos arccal.
Már ugrani készültem amikor egy két fiatalember rámkiáltott:
-No lo hagas! (Ne tedd!)-kiáltotta a folyó másik oldaláról.
-Y por qué no? (Miért ne?) (Most jött jól az,hogy az iskolában spanyolt tanulunk.)
-¿Quieres morir? Estamos estableciendo un barco y que se transfieren a otro lado!(Meg akarsz halni?Hozunk csónakot és átviszünk benneteket a túloldalra!)
-Gracias! Usted es bienvenido!(Köszönjük!Itt várunk.)
Azzal elmentek csónakért.Hamarosan vissza is értek.Áteveztek hozzánk.Beültünk a csónakba.Megkérdeztem tőlük beszélnek-e angolul.
-Beszéltek angolul?
-Igen,beszélünk.-mondták egyszerre.
- Sayeh Silence vagyok.Köszönet a segítségért.-mondtam.
-Hello. Az én nevem Sophie Black.-mondta Sophie.
-Sziasztok.A nevem Enrique Gracias.-mondta a barna hajú,Mexico-i srác.
-Hello.Dantae Sanchez vagyok.Mit kerestek itt ilyen későn?
-Ööö...Mi elszöktünk otthonról...-mondta és lesütöttem a szemem.
-Ti elszöktetek?-kérdezte Enrique.
-Igen...-mondtam én és Sophie.
-De mégis miért?-kérdezte ezúttal Dantae.
Elővettem a telefonom a zsebemből.Elindítottam a Heart of Fire-t.
-Tetszik ez a szám.De mégis mi köze van ennek a szökésetekhez?-kérdezte kíváncsian Dantae.
Elmeséltük nekik az egész sztorit.Egy percig csak mozdulatlanul néztek.Közben átértünk a folyó túloldalára.Kiszálltunk a csónakból.
-Ez csodálatos!-eszmélt fel Enrique.-Ezért a célért ennyi mindent feláldozni!Ez hihetetlen lányok!Ti különlegesek vagytok!
-Köszönjük!-mondta Sophie.
-Öö..srácok,nem tudjátok,hogy esetleg hol kaphatnánk szállást estére?-kérdeztem.
-De!Elviszünk titeket a városba.
-Köszönjük szépen.-mondtam.
-Akkor indulás!-mondta Dantae.
Elindultunk a város felé.Én és Sophie persze nem tudtuk merre megyünk.Csak követtük Dantae-t és Enrique-t.Sokat gyalogoltunk,mire a távolban egy város fényeit pillantottuk meg.A város neve Nuevo Laredo volt.
-A város szélén fogunk egy taxit és elmegyünk a hotelig.Ott töltjük az éjszakát.-jelentette ki Enrique.
-Rendben.-mondtam én és Sophie.
Elértünk a város széléhez.Dantae fogott egy taxit.Beültünk és 10 perc múlva már a hotel előtt álltunk.Hatalmas volt.Olyan igazi Mexico-i.Beléptünk.Gyönyörű volt.Díszes és hatalmas.A srácok kivettek két egymás melletti szobát nekünk,és nekik.Hatalmas lépcsősort kellett megmásznunk.Felértünk a szobánkba.
-Ez gyönyörű...-sóhajtott fel Sophie.
-Az.-mondtam.
Leraktuk a cuccainkat és lehuppantunk az ágyainkra.
-Ez az egész "kis kirándulás" ilyen lesz.-mondtam.
-De mi nem hátrálunk meg.-mondta Sophie.
Ekkor kopogtak az ajtón.Dantae és Enrique volt az.
-Helló lányok.Nem zavarok?-kérezte Dantae.
-Nem,dehogy.Gyere be.-mondtam.
-Engem érdekel ez a zene amit mutattatok.Megtetszett.
-Mutatok egy párat,ha már így érdekel titeket.-mondtam.
-Okés.-mondták a srácok.
Mutattam nekik egy pár BVB számot.
-Kik is ők?-kérdezte Enrique.
-Ők a Black Veil Brides.-mondta Sophie.
-Remek!Mikor indultok tovább?-kérdezte Dantae.
-Már holnap reggel.-mondta Sophie.
-Rendben.Csak azért,mert minket is érdekel ez a legenda.Szeretnénk veletek tartani.-mondta Enrique.
-Ez szuper!Gyertek velünk ti is!Meglátjátok a végére egy kisebb hadseregünk is lesz!-mondtam vidáman.

5.rész

Csak néztük a mécsest szótlanul.Lassan már reggel 6 óra lett.Mi csak feszülten vártunk.Vártuk,hogy anyám hazaérjen.Készültünk a szökésre.Alig vártuk az egészet.El akartunk menni ebből a városból.El az iskolánkból.Mindenki piszkált amiért szerettük a BVB-t.Kezdett elegünk lenni.Szidták őket.Mi meg csak annyit mondtunk,egyszer visszakapjátok.Zenét hallgattunk.Videókat néztünk.Nevettünk,de azért végig komolyak maradtunk.Délig kockultunk.Aztán elkezdtünk a tervre hangolódni.Lementünk a konyhába ebédelni.Tegnapi McDonald's-os hamburgert ettünk.Aztán beleraktuk szinte az egész hűtőt a táskába.Valamit azért nekünk is kell ennünk!Pénztárcát,hitelkártyát is tettünk a táskába.A cuccunk kész volt.Csak mi nem voltunk még készen.
-HEY!-kiáltottam rémülten-De minket az államban szinte mindenki ismer!Most mi lesz?
-Háát...-mondta Caty mosolyogva-emlékszel a kendőre amit adtál?-húzta fel a szemöldökét-Ez most pont jól fog jönni!Meg a testfesték.Feketébe öltözünk.Öltözöl.Mert én már abban vagyok.
-Erre nem gondoltam!Szuper vagy Caty!De merre induljunk?Egy tuti.Először ki az államból.Aztán ki az USA-ból.Utána át Dél-Amerikába.Utána pedig felszállunk egy hajóra,és leszállunk Afrikában.Onnan át Európába,onnan pedig Ázsiába.Vietnámban ismét hajóra szállunk,egészen Ausztráliáig.És Óceániáig.Odáig majd elcsípünk egy pár hajótúrát.-és Catlyn-re kacsintottam.
-Megkérdezi merre induljunk,erre kész úti tervvel áll elém!-nevetett Caty.
-És persze közben az összes földrészt körbe utazzuk.
Beléptem a képszerkesztőbe,kerestem egy világtérképet,és vázlatosan megrajzoltam az utat.Persze közben minden országot körbejárunk.Szóval hatalmas útra indulunk.

3 óra volt.A világ különböző országairól beszélgettünk.Elmondtuk,hová szerettünk volna régebben elmenni.Most bárhová elmehetünk.Kérdezhetnétek,hogy miért nem megyünk el az USA északi részére.Caty meg is kérdezte.
-Az USA északi részét miért hagyjuk ki?
-Miért az USA-ban keresnénk az álomvilágunkat?Itt az emberek bunkók,és nem értik meg egymást.Még a BVB fanok sem.Ezért nem keressük ITT az Army-t.
-Értem.-mondta.
Ezen a napon nem beszéltünk túl sokat.Csak gondolkodtunk.Örültünk.Végre itt hagyhattuk ezt az országot.Ezt az iskolát.Sehol egy BVB fan!Unalmas.Egy TV műsorban több akció és izgalom,dráma és élet van,mint a mi iskolánkban.Mindenki utálja egymást.Az összes lány az 1D -ért van behalva.De mi nem.Az osztálytársaim gyengék.Semmi kitartás,semmi életerő.'Anyunak' árulkodnak,aki persze leharapja a fütyidet,akkor is ha nincs.Szóval elég gáz.Beszólogatnak ok nélkül.Unalomból.De mi megmondjuk a magunkét.De azért volt néhány barátunk is.Őket nehéz volt itt hagyni.Ők voltak az egyetlen barátaink.Ez volt a terv egyedüli rossz része.De meg kellett tennünk.Én és Caty beszélgettünk egész idő alatt.Míg nem 5 óra lett.El kellett kezdenünk a végső készületeket.Feketébe öltöztem.Elővettem a testfestéket.
-Caty,ülj le.Megcsinálom a "sminked".
-Oké.
Leült elém egy székre.Kibontottam a csomagot.A legnagyobbat rendeltem.Fogtam a kis ecsetet és belemártottam a fekete festékbe.Húztam egy vonalat az arcán keresztül.Olyat,mint amilyen Andy-é volt az In The End-ben.Művésznek éreztem magam.A nyakára rajzolta egy hosszú nyakláncot kereszt medállal.A karjára körben két csíkot húztam.BVB logókat mindenhová.Aztán én következtem.Leültem elé.Elkezdett pingálni,ugyanolyanra,mint én őt.Csak az arcunk volt más.Kemények voltunk,mint a kád széle.A kendőket az arcunkra kötöttük.Hátizsák kész.Készen voltunk.Sötétedett,úgyhogy meggyújtottam egy gyertyát.Halálos csend.
-Sophie.Ugye tudod mire vállalkoztál?
-Tudom Sayeh.
Behasaltunk az ágyam alá.Olyan csend volt,hogy hallottuk,ahogy anyám 10 perc múlva nyitja a lakásajtót.
*Anyám,azaz Maddison Claire szemszögéből*
Beléptem az ajtón.
-Végre hazaértem!-gondoltam magamban.
Ledobtam a taskám,és a bőröndjeim.Bementem a fürdőbe.A hajam rettenetesen áll!És a sminkemről ne is beszéljünk!Borzasztó.Elővettem a pink hajcsavaróim.Az összeset a hajamba tettem.Elkészítettem az alvós sminkem.Gyönyörű voltam!Ennyi.Lezuhanyoztam,aztán újracsináltam a sminkem.Felvettem a pink hálóingem,(csak divatosan!)és elkezdtem iszogatni a vacsorámat,egy fehérjeturmixot.Egy nő legyen csinos és karcsú!Olvasgattam a divatmagazinjaim.Szokatlan csend volt.Elindultam Skyler szobája felé.Sötét volt.Senki sem volt odabent.Az ablak be volt törve.Megijedtem.Sírni kezdtem.Azonnal hívtam a rendőröket.
*Vissza a valóságba*
Mindeközben,mi hallottuk,ahogy anyám hazaérve belép a fürdőbe.Ezt kihasználva,elővettem a bicskám,és kitörtem az ablakot.Esett az eső.Az ablakon is beesett.Fújt a szél.Mi meg pólóban.Álltunk a  törött ablaknál.Készen álltunk.Nem ismertünk félelmet.
-Készen állsz?-kérdeztem újra Catlyn-t.
-Teljesen.
Odaléptem az égő gyertyához.Megfogtam a lángot,így elaludt.
Felmásztam az ablakpárkányra.3,2,1, éés ugrás!A következő pillanatban már a járdán ültem.Kicsit fájt az érkezés.Catlyn már az ablakpárkányon ült.Ő is leugrott.Egymásra néztünk.Egyszerre sóhajtottunk fel:
-Megcsináljuk!
És futni kezdtünk az utcai lámpák fényében...

4.rész

Elővettem a kis Monster-es hűtőt az ágyam alól.Caty csodálkozott.
-Te ezt vetted a szülinapi pénzedből?Ez zseniális!De,honnan?
-Hát az internetről rendeltem.-válaszoltam büszkén.
Én kivettem egy piros Caty pedig egy kék Monster-t..Elbeszélgettünk minden hülyeségről.Aztán megint szóba jött a terv.
-Én félek...-dadogta Caty.
-De mitől?-kérdeztem.
-Hát tudod....a tervtől...-válaszolta.
-Ettől igazán nem kell félned!Az alagút végén mindig ott  a fény!
-És ha ez csak egy legenda?-kérdezte.
-Lehet,hogy az.De szerintem nem.Nekem sokkal jobb lenne a világon bárhol,mint itt.
-Igazad van.Én is el akarok menni innen.Erről eddig nem beszéltem,amit sajnálok is,de most jött el igazán az ideje,hogy elmondjam.A szüleim nevelőintézetbe akarnak küldeni.A BVB miatt.Azt mondják,idegbeteg állatok,és hogy én is ilyen leszek,ha tovább folytatom.Meg azt is mondták,hogy ha még egyszer rajtakapnak,hogy ezt hallgatom összetörik a telefonom.Kiverik a fejemből ezt az "idiótaságot".És hát rajtakaptak.Azt mondták,el kell menniük Oregon állam Portland városába,a nagymamámhoz a kórházba.1 hétig.Én egyébként nem értem miért kell ennyi ideig ott maradniuk.Vagy csak nélkülem akartak lenni.Szóval 1 hét múlva hazaérnek és be akarnak küldeni az intézetbe.De én elszököm.Veled.
-Catlyn ez rettenetes!-eszméltem fel.-Még szép,hogy velem jössz!Nem hagyom,hogy erre a sorsra juss!
-Köszönöm Skyler.-mondta és megölelt-Te egy igazi barát vagy!
Közben a tervezett 1 hétből már csak 3 nap volt vissza.Catlyn úgy döntött,addig nálam marad.Éjfélt ütött a templom harangja.Igen azt nálunk is lehet hallani.Összerezzentünk.Eszünkbe jutott,mire vállalkozunk ezzel a tervvel.Két "dzsungellány" lesz belőlünk.De a harangszó majd mindenhova elkísér.Vagy elkísért.Éjfélkor ijesztő tud lenni.De az ijedtség hamar elszállt.Tudtuk,milyen célért tesszük.És ez megnyugtató volt.Majdnem fél órát csendben ültünk.Végül Caty eszmélt fel elsőként.
-Sky!Csörög a telefonod!
-Mi? Ki lehet az ilyenkor?-kérdeztem,miközben felvettem a telefonom.Egy női hang szólt bele.Anyukám volt az.Meg sem várta,hogy köszönjek.Belekezdett:
-Szia kicsim!Kiderült,hogy ma hajnalban hazamehetek repülőgéppel.Mivel elég távol vagyok Des Moines-től,csak holnap este érek haza.
-Szia anya!Olyan későn?Hát oké.Szia.-és letettem.Nem tudtam mit mondjak.Csak egy napunk van az egészet rendesen megszervezni!
-Caty!El kell kezdenünk szervezkedni,hogy mire anya hazaér,készen legyünk.A haditerv:
1.Most összepakoljuk,ami kell.
2.Amikor anyám hazaér,mi csendben itt fent fülelünk.Először úgyis bemegy a fürdőszobába,a nagy tükör elé,hogy "rendbe szedje" magát.Ez akár egy órába is telhet!Szóval amikor bemegy a fürdőbe,mi kitörjük az ablakot,nekifutásból kiugrunk,és Adios!
-Ez szuper!Akkor pakol...de miért törjük be az ablakot?
-Már mondtam.Azért,mert ez nem csak egy szokványos szökés.Az milyen lenne,ha összekötözném a lepedőimet,és kinyitnám az ablakot?És csak úgy lemásznék?Tök gáz.Na látod?Ezért.
-Okés.Akkor pakoljunk.Mi az ami kell:
Telefon.Pénz.Telefon töltő.Étel.Fülhallgató.Ital.Bicska.Álnevek.Ruha.Útvonal.
-Útvonal.Ezaz!-kiáltottam.-Na ja! Az az ami nincs de akkor meg csinálom.
Kitéptem a földrajz térképemből a nagy világtérképet és először az USA-t néztem.
-De honnan tudjuk,hogy hová megyünk?Ja persze!Oda ahol vannak barlangok.Amik általában a hegységekben vannak.Szóval gyakorlatilag bármerre indulhatnánk.1.alapigazság:Menj amerre a lábad visz!
-Igaz-nevetett fel Caty.-Akkor majd arra megyünk.
-De egyet nem felejthetünk el.-mondtam és a számítógépemhez léptem.Rákerestem a városi tetováló szalon webshop-jára,ahol testfestéket is árultak.Rendeltem egy csomagot.Caty közben mindent egy táskába pakolt.
-Minek testfesték?.kérdezte.
-Na minek?Nézd!-és ezt a képet mutattam neki:

-Látod a testfestéket?
-Látom.
-Na látod!-és mindketten jót nevettünk.
Összepakoltunk mindent.Már hajnali 5 óra volt.Nemsokára,vagy inkább jó sokára,eljön a szökésünk ideje.
-Csak az Army-ért teszem.-mondta Caty.
-Ahogy én is.-mondtam én.
-És ha csak egy legenda,akkor mit teszünk?
-Majd kitaláljuk.De én nem jövök vissza ide.-mondta fagyos arccal.Levettem az íróasztalomról két mécsest és két gyertyát.Plusz gyufákat.Becsúsztattam őket a táskába.
-A tűz sehonnan sem hiányozhat.
Még sötét volt.Meggyújtottam egy mécsest.Ültünk és néztük a lángokat.Gyönyörű volt.És inspiráló.

3.rész

Szóval ez a legenda felkeltette az érdeklődésem.Ez egy álomvilág!Csak Army-k között egész életemben!Milyen jó volna!És ha csak egy mese az egész?Nem törhetik össze az álmaimat!Kiskoromban mindenki csúfolt a vörös hajam miatt.Kiközösítettek.De azóta más a helyzet.Rájöttem,hogy felesleges a szemétládákkal törődnöm.Csak élnem kell a saját életemet,a többiek véleménye nélkül.Most sincs ez másképp.Ezúttal nem adhatom fel az álmaim.Megkeresem a helyet.Akkor is ha nem létezik.Elképzeltem,milyen "menő" lenne,ha elszöknék otthonról.Az öklömmel betörném az ablakot.Nekifutásból kiugranék rajta.Csak úgy minden nélkül elindulnék a vadonba.Egymagam.Mint egy dzsungellány.Tök "zsír" lenne.Órákig ezen agyaltam.Közben Manix-nek haza kellett mennie.Szóval én csak ültem és fantáziáltam.De rájöttem valamire.Olyasmire,amire eddig egyáltalán nem is gondoltam.De nem értem,hogy miért nem.Jó terv volt,meg "menő" is.Megszöknék,de hogyan,amikor senki nincs itthon rajtam kívül?Szép "szökés" lenne.Kinyitnám az ajtót,és kisétálnék rajta.Ennyit a tervemről.De anyukám csak pár hétig marad!Ha kivárnám amíg hazaér,talán sikerülhetne az ötlet.Rákérdeztem nála,hogy mikor indul haza.Valahogy így:
-Szia anya!Nem tudod mikor indulhatsz végre haza?Már nagyon hiányzol! (Azt mondta hiányzik,de persze nem gondoltam komolyan.Hátha így hamarabb hazaér.)
-Szia kicsim!Hogy mikor indulhatok haza?Még egy hét és otthon leszek! Ui.:Nekem is nagyon hiányzol! (Persze ő sem gondolta komolyan.)
Még egy hét ....éés akcióba lendülök!Íme a valódi,igazi,eredeti(kézírásos)végleges terv:

-Ez volna az.Ez nem egy szokványos szökés.Ha az lenne az unalmas lenne.De egy szökés miért is lenne unalmas?Mindenesetre ez nem lesz az.-gondoltam magamban.
Előkerestem a telefonom és felhívtam Manix-et,hogy jöjjön át.2 perc múlva itt is volt.
-Szia!Szóval miért is hívtál át?-kérdezte.
-Szia!Azért mert van egy eszelős tervem!Sőt,egy őrült tervem!.mondtam büszkén.
-Mesélj!-mondta kíváncsian.
-Oké.-mondtam én.
És elmeséltem neki a haditervemet,mire ő teljesen leblokkolt.
-De ez csak egy legenda!Ugyan már Sky!18 éves vagy!Még mindig hiszel a mesékben?
-Ez nem egy mese!-mondtam mérgesen és könnyes szemekkel-Nem törheted össze az álmaimat!Sem te sem más!
Felhívtam Catlyn White-ot a legjobb barátnőmet.Megkértem,hogy jöjjön fel hozzánk.
-Manix ha kinevetsz mert álmodozom,és nem hiszel bennem akkor hagyj békén!Azt hittem jó barátok leszünk,mert gyerekkorunk óta azok vagyunk.De semmi sem tart örökké!Szóval,ha te is csak legendának tartod akkor viszlát!-és ezzel felálltam,kimentem a szobámból és becsaptam az ajtót.Ő utánam jött,de ő már a bejárati ajtón is kiment.Közben Catlyn is megérkezett.
-Szia Cat!-köszöntöttem szomorúan.
-Szia Sky!Na mi az ilyen rossz,hogy átjöttem?
-Nem,dehogy!Gyere be,majd mesélek.-mondtam.
Felmentünk a hosszú lépcsősoron,míg végül felértünk a szobámba.Elkezdtem a történetet:
-Emlékszel Manuel Hoffelner-re?Tudod,az óvodából!
-Igen!!Mi van vele?
-A napokban megint ide költöztek.Véletlenül találkoztunk.Azt hittük újra jó barátok lehetünk.Mondott nekem egy legendát.A BVB-ről.
-Szóval Army lettél?-szakított félbe.
-Igen....Szóval egy legendát.Hogy van egy hely ahol csak Army-k élnek,akik testvérekként szeretik egymást.Összetartanak.Egy barlangban élnek.De senki sem tudja hol.És én meg akartam keresni a helyet.De hülyének nézett,és elküldtem.
-Király vagy csajszi!-nézett rám büszkén.-Ha szeretnéd tudni most már engem is érdekel ez a dolog.Van terved?
-Hát persze!-válaszoltam csillogó szemekkel.Íme a terv röviden:
Anya 1 hét múlva jön haza.Én kitöröm az ablakom a cserkészbicskámmal,nekifutásból kiugrok,és elmegyek.Álnevem is van! Sayeh Silence!Egyedül megyek-jelentettem ki fagyos arccal.-Nem kell senki "segítsége".
-Na de Sky!Nem mehetsz egyedül...
-De mehetek!-szakítottam félbe.
-Nem mehetsz....mert én is veled megyek!De miért egy hét múlva?
-Mert nincs itthon senki.Így szerinted meg lehet szökni?-kérdeztem nevetve.-Gyere igyunk egy-két Monstert.Milyet kérsz?Van:kék,zöld,sárga,Rehab,és piros.
-Azt hiszem Rehab-ot kérek.-mondta.
-Oké!Akkor lépcsősprint indul!-kiáltottam,és a következő pillanatban már rohantunk lefelé a lépcsőn,egyenesen a hűtőig.Catlyn kivett egy Rehab és pedig egy piros Monster-t.Leültünk a nappaliban.Cat szólalt meg 5 perc után:
-Az álnevem pedig:Sophie Black.Szóval úticél?
-Ööö...én nem tudom merre megyünk.Szeretném megtalálni azt a helyet!Szerintem nem legenda!Meg fogom találni,ha addig élek is!-Kiáltottam a kanapéra állva a Monster-rel a kezemben.
-És ebben fogok neked segíteni!-állt fel Catlyn is a kanapéra.
Én a nagy lelkesedéstől elbambultam és leestem.Catlyn meg röhögött és ő is leesett.Úgyhogy most már mindketten röhögtünk.Még a kiömlött Monster-ek is a szőnyegen.De azok annyira nem.(Kicsit sok lehetett a lötty.) Megláttuk,hogy a szőnyeg nedves .Úgy nevettünk,hogy majdnem oda brunyáltam!(Na jó csak vicc volt!)
10 perc múlva felálltunk a padlóról.
-Huhh...-mondta Cat.
-Huuuuuh...-mondtam én.
Aznap este Catlyn nálunk,pontosabban nálam aludt.
-Szóval tök pontosan,hogy is van a terv?-kérdezte.
-Még nem ötleteltem ki az agyalatom.Este még tökéletesítem.
-Okés!
-Nekem kell még Monster!Neked nem?-kérdeztem.
-Dee.De most piros!
-Okés!Futok rohanok!-közben nem mentem sehová.Benyúltam az ágyam álá.-Na erről még én is elfeledkeztem.Ezt vettem a szülinapi pénzemből-és egy kis Monster-es hűtőt húztam ki az ágyam alól:

2.rész

Miután Manix hazament,egész este nem tudtam aludni.Az arca nagyon régről ismerős volt.Irtó régi emlékek jutottak eszembe.A gyerekkoromból.Ijesztő volt.Elkezdtem zenét hallgatni,és eszembe jutott,hogy milyen régóta szeretem a Rock-ot.Körülbelül mióta az eszemet tudom.Ez mindig velem volt.A zene.Közben azon gondolkodtam,hogy Manix-et nem ismertem-e korábban valahonnan.Azok a kék szemek!Nagyon ismerős volt az egész arca.Csak járt az agyam egész este és hajnalban.Reggel 10-kor végre elaludtam,mikor megszólalt a kapucsengő.Megnéztem a telefonomon,mennyi az idő,és észrevettem,hogy jött egy üzenetem.Valahogy így nézett ki:
'Szia Sky!Úgy látszik az üzleti ügyek miatt néhány hétig itt kell maradnom Canada-ban.Mivel van bankkártyád(amire töltök pénzt),és már elmúltál 18 azt hiszem tudsz magadról gondoskodni.Puszi:anya.'
-Hűűha!-mondtam magamban-nem gondoltam,hogy képes lenne ennyi ideig egydül hagyni,de nem tiltakozom.
Közben rájöttem,hogy nem ártana végre kinyitni az ajtót,ugyanis az illető 5 perce csöngetett.Lerohantam a lépcsőn,és ajtót nyitottam-pizsamában.
-Szia Manix!!Te...ilyen korán?-kérdeztem és boci szemekkel néztem rá a kócos fejemmel.
-Szia Skyler!!Mi?Hogy korán?Na de Sky,10 óra van!-mondta nevetve.
-Ó,tényleg?-kérdeztem vörös arccal-Gyere be!Ülj le a nappaliban.5 perc és jövök-és felrohantam a szobámba.
Előkapkodtam pár ruhát,amiket fel is vettem,aztán megfésülködtem.Utána persze rohantam le a lépcsőn.Az utolsó lépcsőfokban megbotlottam és egyenesen Manix lábai elé estem.
-Na megérkeztél?-kérdezte nevetve,miközben a segítségemre sietett.
-Igen-vigyorogtam-Menjünk fel a szobámba.Szeretnék valamit mondani-mondtam,de ezúttal már komolyan a szemébe néztem.
-Rendben.
Felmentünk.Mindketten leültünk a földre.Aztán belevágtam a történetembe.
-Tudod apukám már kiskoromban meghalt.Sosem ismertem.Anyám mellett nevelkedtem.Szörnyű gyerekkorom volt.De a szomszédban lakott egy kisfiú.Anyukám mindig hozzájuk passzolt le,mert állandóan az "üzleti megbeszélésein" volt.Soha sem tudtam mit dolgozik.Lehet, hogy fura de igaz.Szóval nagyon jó barátok lettünk a fiúval.Mindig együtt játszottunk.Együtt nőttünk fel.De egy nap azt mondta,el kell költözniük.Hogy miért,azt ő sem tudta.És elmentek.Napokig csak sírtam.Azóta is hiányzik.De a nevére nem emlékszem.Ennyi.
-Nagyon sajnálom.-mondta együttérzően-Nekem az anyukám halt meg.Emlékszem,gyerekkoromban mindig egy vörös hajú,szeplős és mosolygós lánnyal játszottam.Titokban szerelmes voltam belé.Egyszer írtam neki egy szerelmes levelet.Nagyon a szívemhez nőtt.De el kellett költöznünk.Nagyon fájt a búcsú.A nevét én sem tudom.De hogy hiányzik azt biztosra tudom.Van egy képem róla és rólam.-ekkor elővett egy fényképet.
-Ez a kislány...én vagyok!!-kiáltottam fel-Én,Skyler Skellington!!És te vagy az a kisfiú!
-Igen én vagyok az! Manuel Hoffelner...és mi??! Te vagy az a lány?!Sky annyira hiányoztál!!-kiáltotta.A nyakába ugrottam.
-Nekem is hiányoztál!!-mondtam.Órákig beszéltünk a régi szép időkről.Rátértünk a Black Veil Brides-ra. Elmesélte mióta rabja ennek a zenének.Ekkor én is elmondtam,hogy tegnap mennyire megszerettem.Egyszóval mindketten imádtuk a zenéjüket.Elkezdett mesélni.
-Előre szólok,ez csak egy legenda.Azt hallotam-még gyerekkoromban-,hogy létezik egy hely,ahol csak számkivetett BVB Army-k élnek.Szinte testvéreikké fogadva egymást.Segítenek egymásnak.Összetartanak jóban,rosszban.Nálunk nincsenek belső harcok.Élnek-halnak a Rock-ért.Nem istenhívőek,de minden nao mécseseket gyújtanak,és "imádkoznak" azért,hogy soha se haljanka ki a becsületes Army-k.Teljes életet élnek.Csak a többi embertől elszigetelve.Egy hatalmas barlangban laknak.Igen,állítólag teljesen lakható.Ők mind hazurról szöktek el oda.Számkivetettek.De senki sem tudja ez a hely hol van.Ne feledd, ez csak egy legenda.-mondta.
-Azta!-csak ennyi jött ki a számon-Ez csodálatos!
-Igen.Ez egy csodálatos legenda.
-Ne legyél már ünneprontó!-mondtam,persze csak úgy kedvesen.
-Persze.-mondta mosolyogva.
Teljesen beindította a fantáziám ez a dolog.

1. rész

Sötét,viharos őszi nap volt.Szakadt az eső.Viharos szél fújt.Az egész városban elment az áram.Az ablakban ültem és néztem,ahogy a szél szinte kicsavarja a fákat a földből.Szeretem a vihart,de most mégis szomorú voltam.Egy égő gyertya fénye világította be az egész szobámat.Untam magam.Letört és dühös voltam.A villámok lenyűgözőek,de a csend megőrjít.Gondolkodtam mit csináljak.Ekkor eszembe jutott,hogy letöltöttem a telefonomra azt a Black Veil Brides számot,amit a barátnőm Catlyn mutatott nekem.Nem tetszett annyira,de letöltöttem.Elkezdtem hallgatni.Minél többször hallottam,annál jobban megtetszett.Végül már kívülről fújtam a szövegét.Észrevettem hogy már 3 órája odabent ülök a szobámban.Ekkor valaki elkezdte ütni-verni a szobám ajtaját.Gyorsan kinyitottam.Anyukám volt az.
- Skyler!10 perce kiabálok neked hogy gyere ki!Mit csinálsz itt egyedül ennyi ideig?Már rég visszajött az áram!-mondta mérgesen-El kell mennem üzleti megbeszélésre!Főzz vacsorát!Moss fel!Mosogass el!Takarítsd ki a szobád!Fogadd a telefonhívásaim,mert csak a céges telefonomat viszem magammal!Nincs ellenkezés!Szia!
Még annyi sem jött ki a számon,hogy "oké".
-Mindent nekem kell csinálnom?Persze,miért is ne!?Vágjunk bele!Vagy előbb inkább keressünk még egy pár eszméletlenül jó BVB számot!-mondtam magamban.
Leültem a gép elé.2 órát töltöttem ott,mire letöltöttem az összes létező számukat.Aztán egyből rátöltöttem a telefonomra.Bekapcsoltam.Maximális hangerőn üvöltött a Rock.
-Hadd szóljon!-kiáltottam!-"A holy war!!"-énekeltem szintén kiabálva.Takarítottam,énekeltem,és gitároztam a felmosóval.Valaki dörömbölni kezdett a bejárati ajtón.
-Vajon ki lehet az?-kérdeztem magamtól énekelve.Kinyitottam az ajtót.Egy helyes sötétbarna hajú sráccal találtam magam szemben.Pár másodpercig csak álltam,de eszembe jutott hogy pár nappal ezelőtt új emberek költöztek a szomszéd házba.Talán ők lehettek azok.
-Szia!Mi ez a hangzavar?Erre mindig ez van?-kérdezte.
-Szia!Jaj,nem,dehogy is! Csak zenét hallgattam...-mondtam elvörösödve.
-De jó hangosan!Még a szomszédból is hallani!-nevetett fel.
-Tényleg?Ó,én nem gondoltam...-hebegtem.
-És milyen zenét hallgattál?-kérdezte.
-Black Veil Brides.
-Az a kedvencem!-kiáltott fel ragyogó arccal.
-Nem maradsz egy kicsit?-kérdeztem.És rájöttem mit kérdeztem.Nem lehetek túl okos.
-Öö,de persze!Látom takarítottál.Segíthetnék!-ajánlotta fel kedvesen.
-Szuper!
Újra bekapcsoltam a zenét,ugyan olyan hangosan,mint az előbb.Pár percig csak álltunk,és egymást néztük.A szemei!Olyan kékek voltak,mint a tenger!Szeplős volt,és mindig mosolygott.Csak néztünk ki a fejünkből.Végül megszólalt.
-Szép lány vagy!-mondta.
-Köszi!Te pedig helyes vagy!-mondtam én is hatalmas mosollyal az arcomon.
-Köszi!
Ekkor meg szólalt a Lost It All.Mélyen egymás szemébe néztünk,1000 wattos mosollyal az arcunkon.
-Azt hiszem mi ketten jó barátok leszünk-mondta vidáman-De annyira szép vagy.hogy elfelejtettem megkérdezni a neved!-nevetett fel.
-A nevem Skyler.És téged hogy hívnak?
-Manuel,de szólíts csak Manix-nek.
-Oké.Engem pedig hívj csak Sky-nak.
Remekül elvoltunk azon az estén.Hajnali 2-kor ment haza.Addig takarítottunk.énekeltünk,és rájöttünk,hogy egymásnak teremtettek minket.