Már az utcán voltunk,és futottunk.Fájt a bokám,mert az ugrásnál ráestem.Nagyon elszántak voltunk.Esett az eső és fújt a szél.De mi csak futottunk.Pólóban.Elrettenthetetlennek éreztük magunkat.7 óra volt.Az elrettenthetetlen-duó (én és Catlyn,azaz Sophie)a buszmegálló felé vettük az irányt.Pont jókor értünk oda.Jött a busz.(A busz nem volt a tervben,de a sors így hozta.)Ázottan felszálltunk,és kértünk két jegyet.Lehuppantunk két ülésre.
-Ez a busz kivisz az államból,ugye?-kérdezte Sophie.
-Még az USA-ból is.Tudod ez a "messzi-busz".-válaszoltam.
-Ja tényleg.
Fél órát ültünk a buszon.Megőrültünk mire leszállhattunk.Texas-ban,Laredo városában.
-Huhh...Végre talaj!-mondta Catlyn (aki Mostantól Sophie),aki nem bírja a buszozást.
-Végre...de nem sokáig.Indulnunk kell-mondtam.
-Rendben.-mondta Sophie.
Laredo szélén,Mexico és az USA határán álltunk.Csak a Río Bravo választott el Mexico-tól.
-De hogyan jutunk át a folyón?Ez egy széles,mély és tajtékzó folyó!-mondtam ijedten.
-Ez nem fog sikerülni.-mondta letörten Sophie.
-Sophie.BVB Army tag vagy!Nem adhatod fel a rajtvonalnál!Emlékszel a célunkra?Nem adhatjuk fel!-biztattam.
-Igazad van!Átússzuk a folyót!-mondta Sophie fellelkesedve.-Úgy is tudunk úszni!Vagy nem?
-De!Átússzuk!Alan néni felsegített minket a csúcsra!-nevettem fel.
A folyó tajtékzott.Itt már nem esett az eső.Döntöttünk. Megcsináljuk!
-Oké.Én leszek az első.-mondta fagyos arccal.
Már ugrani készültem amikor egy két fiatalember rámkiáltott:
-No lo hagas! (Ne tedd!)-kiáltotta a folyó másik oldaláról.
-Y por qué no? (Miért ne?) (Most jött jól az,hogy az iskolában spanyolt tanulunk.)
-¿Quieres morir? Estamos estableciendo un barco y que se transfieren a otro lado!(Meg akarsz halni?Hozunk csónakot és átviszünk benneteket a túloldalra!)
-Gracias! Usted es bienvenido!(Köszönjük!Itt várunk.)
Azzal elmentek csónakért.Hamarosan vissza is értek.Áteveztek hozzánk.Beültünk a csónakba.Megkérdeztem tőlük beszélnek-e angolul.
-Beszéltek angolul?
-Igen,beszélünk.-mondták egyszerre.
- Sayeh Silence vagyok.Köszönet a segítségért.-mondtam.
-Hello. Az én nevem Sophie Black.-mondta Sophie.
-Sziasztok.A nevem Enrique Gracias.-mondta a barna hajú,Mexico-i srác.
-Hello.Dantae Sanchez vagyok.Mit kerestek itt ilyen későn?
-Ööö...Mi elszöktünk otthonról...-mondta és lesütöttem a szemem.
-Ti elszöktetek?-kérdezte Enrique.
-Igen...-mondtam én és Sophie.
-De mégis miért?-kérdezte ezúttal Dantae.
Elővettem a telefonom a zsebemből.Elindítottam a Heart of Fire-t.
-Tetszik ez a szám.De mégis mi köze van ennek a szökésetekhez?-kérdezte kíváncsian Dantae.
Elmeséltük nekik az egész sztorit.Egy percig csak mozdulatlanul néztek.Közben átértünk a folyó túloldalára.Kiszálltunk a csónakból.
-Ez csodálatos!-eszmélt fel Enrique.-Ezért a célért ennyi mindent feláldozni!Ez hihetetlen lányok!Ti különlegesek vagytok!
-Köszönjük!-mondta Sophie.
-Öö..srácok,nem tudjátok,hogy esetleg hol kaphatnánk szállást estére?-kérdeztem.
-De!Elviszünk titeket a városba.
-Köszönjük szépen.-mondtam.
-Akkor indulás!-mondta Dantae.
Elindultunk a város felé.Én és Sophie persze nem tudtuk merre megyünk.Csak követtük Dantae-t és Enrique-t.Sokat gyalogoltunk,mire a távolban egy város fényeit pillantottuk meg.A város neve Nuevo Laredo volt.
-A város szélén fogunk egy taxit és elmegyünk a hotelig.Ott töltjük az éjszakát.-jelentette ki Enrique.
-Rendben.-mondtam én és Sophie.
Elértünk a város széléhez.Dantae fogott egy taxit.Beültünk és 10 perc múlva már a hotel előtt álltunk.Hatalmas volt.Olyan igazi Mexico-i.Beléptünk.Gyönyörű volt.Díszes és hatalmas.A srácok kivettek két egymás melletti szobát nekünk,és nekik.Hatalmas lépcsősort kellett megmásznunk.Felértünk a szobánkba.
-Ez gyönyörű...-sóhajtott fel Sophie.
-Az.-mondtam.
Leraktuk a cuccainkat és lehuppantunk az ágyainkra.
-Ez az egész "kis kirándulás" ilyen lesz.-mondtam.
-De mi nem hátrálunk meg.-mondta Sophie.
Ekkor kopogtak az ajtón.Dantae és Enrique volt az.
-Helló lányok.Nem zavarok?-kérezte Dantae.
-Nem,dehogy.Gyere be.-mondtam.
-Engem érdekel ez a zene amit mutattatok.Megtetszett.
-Mutatok egy párat,ha már így érdekel titeket.-mondtam.
-Okés.-mondták a srácok.
Mutattam nekik egy pár BVB számot.
-Kik is ők?-kérdezte Enrique.
-Ők a Black Veil Brides.-mondta Sophie.
-Remek!Mikor indultok tovább?-kérdezte Dantae.
-Már holnap reggel.-mondta Sophie.
-Rendben.Csak azért,mert minket is érdekel ez a legenda.Szeretnénk veletek tartani.-mondta Enrique.
-Ez szuper!Gyertek velünk ti is!Meglátjátok a végére egy kisebb hadseregünk is lesz!-mondtam vidáman.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése