-Elérkeztünk ide,erre a dombra,ahol egy pár perces pihenőt és egy kis ismertetőt tartunk.-jelentettem ki.Minden csoportban volt valaki aki beszélt angol,és fordított a többieknek.Így mindenki értette amit mondtunk.
-Ugye tudjátok,hogy egy olyan helyet keresünk,ahonnan már soha nem térünk vissza?Vállaljátok a kockázatokat?Ez az út életveszélyes is lehet.Aki úgy érzi visszafordulna,hát tegye meg most.-mondta Sophie.
-NEM FORDULUNK VISSZA!-zengte a tömeg.
-Örülök a lelkesedésnek!Szóval az én nevem Sayeh Silence.-kiáltottam,mivel a hely nagyon tágas volt,és ha nem ordítok a többiek nem értenek semmit.
-Az enyém pedig Sophie Black.Bármi kérés, panasz,nyugodtan forduljatok hozzánk.-mondta Sophie.
-Most pedg egységesítenünk kéne a hadseregünket.Testfesték!-kiáltottam ragyogó arccal.
-Rendeződjetek kisebb csoportokba,és csoportonként gyertek ki.Csináljátok magatoknak arcfestést,meg ilyeneket.-mondta Sophie vidáman.
Elhittük,hogy van egy hadseregünk.Pedig körülbelül voltunk úgy 100-an.De mi ennek is örültünk.Rettentően büszkék voltunk magunkra.Úgy terveztük,tartunk pár perc pihenőt,távol a várostól.De a pár percből pár óra lett.A csoportok sorra mentek ki a testfestékhez.Az egyik csapatban észrevettem egy srácot,és azt is észrevettem,hogy mindig engem nézett.Amikor rám nézett,mindig elmosolyodott.Ahogy én is.Szőke hajú,és kék szemű volt.Szeplős.Egyre jobban megtetszett.Oda lépett a testfestékhez,és pontosan olyan csíkot festett az arcára,mint amilyen az enyém volt.A festékkel az arcán még aranyosabbnak tűnt.Azt hittem elindul vissza a többiekhez,de nem.Felém indult.Nagyon megijedtem.Felém sétált,és végig a szemembe nézett.A mosolya eszméletlenül cuki volt.Odalépett hozzám.
-Szia.Ne haragudj,hogy pont most és így,de már azóta nézlek,hogy reggel a koncerten láttalak.Nagyon megtetszettél,mivel szép lány vagy,és azt hiszem nagyon erős is...-mondta félénken vörös arccal.
-Szia.Ez kedves...Amúgy te pedig...szóval...hát...tök cuki vagy.-mondtam.
-Ó,köszi.-mondta.
-Öö...amúgy a nevem Sayeh Silence.-mondta szintén vörös arccal.
-Én pedig Chase Sixx.Örülök,hogy megismerhettelek.-mondta.
-Én is...Jó fej srácnak tűnsz!
-Köszi!Te pedig tök rendes csaj vagy!Tudom ,hogy még alig ismerjük egymást,meg minden ,de...nem....járnál velem??-kérdezte félénken.
-Hogy én?...De!Szívesen!Nagyon kedves vagy!-mondtam ragyogó arccal.
Oda lépett hozzám és megölelt.Közben már kezdett besötétedni.Tudtuk,hogy csak este haladhatunk tovább biztonságban.De előtte még valamit meg kellett tennünk.Erről beszélgettünk Chase-szel.Végül arra jutottunk,hogy beszélünk az Army-val.Megfogta a kezem,és kivezetett a többiek elé.
-Kedves Army!-kezdtem.-Az utunkat tovább kell folytatnunk.De csak este,a sötétben haladhatunk tovább biztonságban.De előtte hátra van még valami.Most mindenki menjen ágakat keresni!15 perc múlva ugyan itt!-mondtam.
Utána én,Caty,és Chase együtt indultunk el ágakért,a közeli erdőbe.Az erdő hatalmas,és sötét volt.Eléggé megijedtem.Chase átkarolt és csak ennyit mondott:
-Ne félj,amíg engem látsz.
Igen,elég fura,hogy ilyen gyorsan így összejöttünk.De én örültem neki.Szóval egy csomó ágat összegyűjtöttünk.Mire visszaértünk már mindenkit ott találtunk.
-Oké!Köszi mindenkinek!Akkor most rakjuk őket egy helyre!-mondtam.Mindenki egy hatalmas kupacba rakta az ágakat.-Most álljatok körbe,és fogjátok meg egymás kezét.
Mindenki körbe állt.És egymás kezét fogták.Aztán a táskámból elővettem az otthonról lopott gázgyújtót.Meggyújtottam a hatalmas farakást.Hatalmas lánggal égett a sötétben.Gyönyörű volt.Beálltam a körbe,Caty és Chase közé.
-Kedves Army!Kezeket a szívre!-kiáltottam.-Mindenki mondja:Törhetetlenek vagyunk!
-TÖRHETETLENEK VAGYUNK!-zúgták együtt.
-We are bullet proof! (Golyóállók vagyunk!)
-WE ARE BULLETPROOF!
Percekig csendben álltunk a tűz körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése