2014. december 7., vasárnap

4.rész

Elővettem a kis Monster-es hűtőt az ágyam alól.Caty csodálkozott.
-Te ezt vetted a szülinapi pénzedből?Ez zseniális!De,honnan?
-Hát az internetről rendeltem.-válaszoltam büszkén.
Én kivettem egy piros Caty pedig egy kék Monster-t..Elbeszélgettünk minden hülyeségről.Aztán megint szóba jött a terv.
-Én félek...-dadogta Caty.
-De mitől?-kérdeztem.
-Hát tudod....a tervtől...-válaszolta.
-Ettől igazán nem kell félned!Az alagút végén mindig ott  a fény!
-És ha ez csak egy legenda?-kérdezte.
-Lehet,hogy az.De szerintem nem.Nekem sokkal jobb lenne a világon bárhol,mint itt.
-Igazad van.Én is el akarok menni innen.Erről eddig nem beszéltem,amit sajnálok is,de most jött el igazán az ideje,hogy elmondjam.A szüleim nevelőintézetbe akarnak küldeni.A BVB miatt.Azt mondják,idegbeteg állatok,és hogy én is ilyen leszek,ha tovább folytatom.Meg azt is mondták,hogy ha még egyszer rajtakapnak,hogy ezt hallgatom összetörik a telefonom.Kiverik a fejemből ezt az "idiótaságot".És hát rajtakaptak.Azt mondták,el kell menniük Oregon állam Portland városába,a nagymamámhoz a kórházba.1 hétig.Én egyébként nem értem miért kell ennyi ideig ott maradniuk.Vagy csak nélkülem akartak lenni.Szóval 1 hét múlva hazaérnek és be akarnak küldeni az intézetbe.De én elszököm.Veled.
-Catlyn ez rettenetes!-eszméltem fel.-Még szép,hogy velem jössz!Nem hagyom,hogy erre a sorsra juss!
-Köszönöm Skyler.-mondta és megölelt-Te egy igazi barát vagy!
Közben a tervezett 1 hétből már csak 3 nap volt vissza.Catlyn úgy döntött,addig nálam marad.Éjfélt ütött a templom harangja.Igen azt nálunk is lehet hallani.Összerezzentünk.Eszünkbe jutott,mire vállalkozunk ezzel a tervvel.Két "dzsungellány" lesz belőlünk.De a harangszó majd mindenhova elkísér.Vagy elkísért.Éjfélkor ijesztő tud lenni.De az ijedtség hamar elszállt.Tudtuk,milyen célért tesszük.És ez megnyugtató volt.Majdnem fél órát csendben ültünk.Végül Caty eszmélt fel elsőként.
-Sky!Csörög a telefonod!
-Mi? Ki lehet az ilyenkor?-kérdeztem,miközben felvettem a telefonom.Egy női hang szólt bele.Anyukám volt az.Meg sem várta,hogy köszönjek.Belekezdett:
-Szia kicsim!Kiderült,hogy ma hajnalban hazamehetek repülőgéppel.Mivel elég távol vagyok Des Moines-től,csak holnap este érek haza.
-Szia anya!Olyan későn?Hát oké.Szia.-és letettem.Nem tudtam mit mondjak.Csak egy napunk van az egészet rendesen megszervezni!
-Caty!El kell kezdenünk szervezkedni,hogy mire anya hazaér,készen legyünk.A haditerv:
1.Most összepakoljuk,ami kell.
2.Amikor anyám hazaér,mi csendben itt fent fülelünk.Először úgyis bemegy a fürdőszobába,a nagy tükör elé,hogy "rendbe szedje" magát.Ez akár egy órába is telhet!Szóval amikor bemegy a fürdőbe,mi kitörjük az ablakot,nekifutásból kiugrunk,és Adios!
-Ez szuper!Akkor pakol...de miért törjük be az ablakot?
-Már mondtam.Azért,mert ez nem csak egy szokványos szökés.Az milyen lenne,ha összekötözném a lepedőimet,és kinyitnám az ablakot?És csak úgy lemásznék?Tök gáz.Na látod?Ezért.
-Okés.Akkor pakoljunk.Mi az ami kell:
Telefon.Pénz.Telefon töltő.Étel.Fülhallgató.Ital.Bicska.Álnevek.Ruha.Útvonal.
-Útvonal.Ezaz!-kiáltottam.-Na ja! Az az ami nincs de akkor meg csinálom.
Kitéptem a földrajz térképemből a nagy világtérképet és először az USA-t néztem.
-De honnan tudjuk,hogy hová megyünk?Ja persze!Oda ahol vannak barlangok.Amik általában a hegységekben vannak.Szóval gyakorlatilag bármerre indulhatnánk.1.alapigazság:Menj amerre a lábad visz!
-Igaz-nevetett fel Caty.-Akkor majd arra megyünk.
-De egyet nem felejthetünk el.-mondtam és a számítógépemhez léptem.Rákerestem a városi tetováló szalon webshop-jára,ahol testfestéket is árultak.Rendeltem egy csomagot.Caty közben mindent egy táskába pakolt.
-Minek testfesték?.kérdezte.
-Na minek?Nézd!-és ezt a képet mutattam neki:
-Látod a testfestéket?
-Látom.
-Na látod!-és mindketten jót nevettünk.
Összepakoltunk mindent.Már hajnali 5 óra volt.Nemsokára,vagy inkább jó sokára,eljön a szökésünk ideje.
-Csak az Army-ért teszem.-mondta Caty.
-Ahogy én is.-mondtam én.
-És ha csak egy legenda,akkor mit teszünk?
-Majd kitaláljuk.De én nem jövök vissza ide.-mondta fagyos arccal.Levettem az íróasztalomról két mécsest és két gyertyát.Plusz gyufákat.Becsúsztattam őket a táskába.
-A tűz sehonnan sem hiányozhat.
Még sötét volt.Meggyújtottam egy mécsest.Ültünk és néztük a lángokat.Gyönyörű volt.És inspiráló.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése