3.rész

Szóval ez a legenda felkeltette az érdeklődésem.Ez egy álomvilág!Csak Army-k között egész életemben!Milyen jó volna!És ha csak egy mese az egész?Nem törhetik össze az álmaimat!Kiskoromban mindenki csúfolt a vörös hajam miatt.Kiközösítettek.De azóta más a helyzet.Rájöttem,hogy felesleges a szemétládákkal törődnöm.Csak élnem kell a saját életemet,a többiek véleménye nélkül.Most sincs ez másképp.Ezúttal nem adhatom fel az álmaim.Megkeresem a helyet.Akkor is ha nem létezik.Elképzeltem,milyen "menő" lenne,ha elszöknék otthonról.Az öklömmel betörném az ablakot.Nekifutásból kiugranék rajta.Csak úgy minden nélkül elindulnék a vadonba.Egymagam.Mint egy dzsungellány.Tök "zsír" lenne.Órákig ezen agyaltam.Közben Manix-nek haza kellett mennie.Szóval én csak ültem és fantáziáltam.De rájöttem valamire.Olyasmire,amire eddig egyáltalán nem is gondoltam.De nem értem,hogy miért nem.Jó terv volt,meg "menő" is.Megszöknék,de hogyan,amikor senki nincs itthon rajtam kívül?Szép "szökés" lenne.Kinyitnám az ajtót,és kisétálnék rajta.Ennyit a tervemről.De anyukám csak pár hétig marad!Ha kivárnám amíg hazaér,talán sikerülhetne az ötlet.Rákérdeztem nála,hogy mikor indul haza.Valahogy így:
-Szia anya!Nem tudod mikor indulhatsz végre haza?Már nagyon hiányzol! (Azt mondta hiányzik,de persze nem gondoltam komolyan.Hátha így hamarabb hazaér.)
-Szia kicsim!Hogy mikor indulhatok haza?Még egy hét és otthon leszek! Ui.:Nekem is nagyon hiányzol! (Persze ő sem gondolta komolyan.)
Még egy hét ....éés akcióba lendülök!Íme a valódi,igazi,eredeti(kézírásos)végleges terv:

-Ez volna az.Ez nem egy szokványos szökés.Ha az lenne az unalmas lenne.De egy szökés miért is lenne unalmas?Mindenesetre ez nem lesz az.-gondoltam magamban.
Előkerestem a telefonom és felhívtam Manix-et,hogy jöjjön át.2 perc múlva itt is volt.
-Szia!Szóval miért is hívtál át?-kérdezte.
-Szia!Azért mert van egy eszelős tervem!Sőt,egy őrült tervem!.mondtam büszkén.
-Mesélj!-mondta kíváncsian.
-Oké.-mondtam én.
És elmeséltem neki a haditervemet,mire ő teljesen leblokkolt.
-De ez csak egy legenda!Ugyan már Sky!18 éves vagy!Még mindig hiszel a mesékben?
-Ez nem egy mese!-mondtam mérgesen és könnyes szemekkel-Nem törheted össze az álmaimat!Sem te sem más!
Felhívtam Catlyn White-ot a legjobb barátnőmet.Megkértem,hogy jöjjön fel hozzánk.
-Manix ha kinevetsz mert álmodozom,és nem hiszel bennem akkor hagyj békén!Azt hittem jó barátok leszünk,mert gyerekkorunk óta azok vagyunk.De semmi sem tart örökké!Szóval,ha te is csak legendának tartod akkor viszlát!-és ezzel felálltam,kimentem a szobámból és becsaptam az ajtót.Ő utánam jött,de ő már a bejárati ajtón is kiment.Közben Catlyn is megérkezett.
-Szia Cat!-köszöntöttem szomorúan.
-Szia Sky!Na mi az ilyen rossz,hogy átjöttem?
-Nem,dehogy!Gyere be,majd mesélek.-mondtam.
Felmentünk a hosszú lépcsősoron,míg végül felértünk a szobámba.Elkezdtem a történetet:
-Emlékszel Manuel Hoffelner-re?Tudod,az óvodából!
-Igen!!Mi van vele?
-A napokban megint ide költöztek.Véletlenül találkoztunk.Azt hittük újra jó barátok lehetünk.Mondott nekem egy legendát.A BVB-ről.
-Szóval Army lettél?-szakított félbe.
-Igen....Szóval egy legendát.Hogy van egy hely ahol csak Army-k élnek,akik testvérekként szeretik egymást.Összetartanak.Egy barlangban élnek.De senki sem tudja hol.És én meg akartam keresni a helyet.De hülyének nézett,és elküldtem.
-Király vagy csajszi!-nézett rám büszkén.-Ha szeretnéd tudni most már engem is érdekel ez a dolog.Van terved?
-Hát persze!-válaszoltam csillogó szemekkel.Íme a terv röviden:
Anya 1 hét múlva jön haza.Én kitöröm az ablakom a cserkészbicskámmal,nekifutásból kiugrok,és elmegyek.Álnevem is van! Sayeh Silence!Egyedül megyek-jelentettem ki fagyos arccal.-Nem kell senki "segítsége".
-Na de Sky!Nem mehetsz egyedül...
-De mehetek!-szakítottam félbe.
-Nem mehetsz....mert én is veled megyek!De miért egy hét múlva?
-Mert nincs itthon senki.Így szerinted meg lehet szökni?-kérdeztem nevetve.-Gyere igyunk egy-két Monstert.Milyet kérsz?Van:kék,zöld,sárga,Rehab,és piros.
-Azt hiszem Rehab-ot kérek.-mondta.
-Oké!Akkor lépcsősprint indul!-kiáltottam,és a következő pillanatban már rohantunk lefelé a lépcsőn,egyenesen a hűtőig.Catlyn kivett egy Rehab és pedig egy piros Monster-t.Leültünk a nappaliban.Cat szólalt meg 5 perc után:
-Az álnevem pedig:Sophie Black.Szóval úticél?
-Ööö...én nem tudom merre megyünk.Szeretném megtalálni azt a helyet!Szerintem nem legenda!Meg fogom találni,ha addig élek is!-Kiáltottam a kanapéra állva a Monster-rel a kezemben.
-És ebben fogok neked segíteni!-állt fel Catlyn is a kanapéra.
Én a nagy lelkesedéstől elbambultam és leestem.Catlyn meg röhögött és ő is leesett.Úgyhogy most már mindketten röhögtünk.Még a kiömlött Monster-ek is a szőnyegen.De azok annyira nem.(Kicsit sok lehetett a lötty.) Megláttuk,hogy a szőnyeg nedves .Úgy nevettünk,hogy majdnem oda brunyáltam!(Na jó csak vicc volt!)
10 perc múlva felálltunk a padlóról.
-Huhh...-mondta Cat.
-Huuuuuh...-mondtam én.
Aznap este Catlyn nálunk,pontosabban nálam aludt.
-Szóval tök pontosan,hogy is van a terv?-kérdezte.
-Még nem ötleteltem ki az agyalatom.Este még tökéletesítem.
-Okés!
-Nekem kell még Monster!Neked nem?-kérdeztem.
-Dee.De most piros!
-Okés!Futok rohanok!-közben nem mentem sehová.Benyúltam az ágyam álá.-Na erről még én is elfeledkeztem.Ezt vettem a szülinapi pénzemből-és egy kis Monster-es hűtőt húztam ki az ágyam alól: